Mi az a takarékpénztár? Melyik évben jelent meg az első takarékpénztár?

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30

Ma már nem terjedt el a "takarékpénztár" kifejezés, és nem is gondoljuk, hogy az ország vezető bankja - a Sberbank - ebből a jelenségből nőtt ki. Honnan jött ez a pénzügyi jelenség és hogyan működik? A cikkben szó lesz arról, hogy melyik évben jelent meg a takarékpénztár, ki volt az első, aki kitalálta ezt a mechanizmust, és hogyan fejlődtek a takarékpénztárak modern hitelintézetekké.

A megtakarítás fogalma

Amint az embernek anyagi értéktöbblete volt, azon kezdett gondolkodni, hogy megmentse őket későbbi használatra. Így született meg a megtakarítás ötlete. Eleinte ez a folyamat csak az élelemre terjedt ki – mindig is gyakori volt, hogy az emberek éhínség esetén felhalmoztak élelmiszert. Ez egy teljesen ösztönös tevékenység, hiszen testünk a felesleges kalóriákat zsírredőkben raktározza el, és az ember, mint például a fehérje, tartalékokat termel.jövőbeni használatra.

De a megtakarítás fogalma pontosan a pénz megőrzéséhez kapcsolódik. Több tízszáz évvel ezelőtt először jutott eszébe az embereknek, hogy pénzt takarítsanak meg a jövőre. Kínában például hagyomány volt, hogy egy „esős napra” félrerakják az érméket agyagzáras edényekben. Innen csak az edény feltörésével lehetett pénzt kihozni. Évszázadokon keresztül az emberek egyszerűen spóroltak, nem hoztak bevételt, és csak amikor felmerült az ötlet, hogy ezeket a megtakarításokat forgalomba lehetne hozni, megjelent a takarékpénztár.

Takarékpénztár koncepció

Fokozatosan kialakult egy speciális pénzügyi mechanizmus, amely lehetővé tette a megtakarítások létrehozását és egyben az azokból származó bevétel megszerzését. A takarékpénztár olyan szervezet, amely vonzza őket a lakosságból, és kamatot fizet a betéteseknek. A tőkeemelés lehetőségét a megtakarítások ideiglenes felhasználásra történő kibocsátása biztosítja a vágyóknak (hitel), amiért ők fizetnek a pénztárosnak.

Ma a takarékpénztárak és a bankok minden állam gazdaságának fontos részét képezik. Még a lakossági megtakarítási ráták mutatói is vannak, amelyek biztosítják a gazdasági rendszer stabilitását. A megtakarított tőke mennyisége is jó kritérium az állam általános helyzetének megítéléséhez. Mert az emberek csak akkor kezdenek el spórolni, ha elegük van.

A takarékpénztár működési elvei

Már létezik egy hagyományos módja annak, hogy a lakosság későbbi fogyasztásra szánt forrásokat halmozza fel – ezTakarékpénztár. Az emberek betétei bevételt hoznak számukra, ami a fő motiváló tényező abban, hogy egy pénzintézethez forduljanak saját tartalékalap létrehozására, és ne tegyenek érméket az otthoni szekrényben lévő üvegedénybe. De honnan van ez a nyereség?

Két mechanizmus használható kamatok fizetésére. Az elsőt pénzügyi piramisként ismerik: a befektetők kamatot kapnak az újonnan bevonzott ügyfelektől, akik elhozták a pénzüket. Egy ilyen konstrukciónak nagy a meghibásodási kockázata, mivel minden tömeges betétkivonás összeomláshoz vezet, és egyes ügyfelek nem csak kamatot, hanem a befizetett pénzt sem kapják meg.

És a második mechanizmus bonyolultabb. Ez azt jelenti, hogy a pénzt annak érdekében, hogy bevételt termeljen, kamatra kölcsön lehet adni, vagy be lehet fektetni más jövedelmező mechanizmusokba. A takarékpénztárak főként pontosan a "betét-kölcsön-kamat" konstrukció szerint dolgoznak, befektetések nélkül.

A takarékpénztárak megjelenésének története a világban

A pénzügyi megtakarítási mechanizmus elvét először D. Defoe író fogalmazta meg, aki a lakosság előrelátásának fejlesztésén gondolkodott. Elképzelései alapján 1778-ban Hamburgban egy helyi vállalkozó 3%-os készpénzbefizetést fogadó irodát nyitott, amelyet a befizető első kérésére vissza lehetett küldeni. De aztán az ötlet csak helyi megvalósítást kapott.

A takarékpénztárak fellendülése Angliában kezdődik a 18-19. század fordulóján. Aztán jöttek az első megtakarításokpénztár, amely garantálta a befektetések megtérülését és a kamatbevételt. 1817-ben fogadták el az első brit törvényt az ilyen pénzintézetekről. Azt az utasítást kapták, hogy a bevont pénzt csak megbízható alapokban és államkötvényekben helyezzék el. Így kezdődött a kölcsönhatás a takarékpénztárak és az állami gazdaság között. További pénzeszközöket kapott, és megtakarításra ösztönözte a lakosságot.

A takarékpénztárakat kezdetben a lakosság legalacsonyabb jövedelmű csoportjai számára tervezték. Ezért a maximális befizetés összegét 150 fontban határozták meg. Ez lehetővé tette a szegények számára, hogy egy előre nem látható eseményre pénzügyi „légzsákot” teremtsenek, ami az állam és a nagytőkések számára is előnyös volt, mert felmentette őket az állásukat elvesztett vagy megbetegedett szegények ellátásának szükségességétől. A 19. század eleje óta Európa számos országában és az USA-ban kezdtek megjelenni a takarékpénztárak.

Az első takarékpénztárak Oroszországban

Ez a fellendülés az Orosz Birodalmat sem kerülte meg. Hazánkban az első takarékpénztár 1839-ben császári rendelettel jelent meg. Ezek a parasztok takarékpénztárai és segédbankjai voltak – így kezdte meg az állam a jobbágyság felszámolásának előkészületeit.

1841-ben a cár parancsára ismét megnyíltak az első városi takarékpénztárak Moszkvában és Szentpéterváron. Eleinte a minimális letét 50 kopecka volt, a maximális pedig 300 rubel, később ezeket a számokat növelték. Az első ilyen intézmények a vállalkozásoknál és az államnál jöttek létre1880 óta pénztárakat nyitottak az állami bank fiókjaiban, a postákon és a vasútállomásokon.

Itt a látra szóló betétek mellett „feltételes” betéteket is elfogadtak. speciális, bizonyos feltételekkel, valamint értékpapír-betétekkel. A pénztárak dolgozói tehát közvetítőként működtek az állampolgárok és az állam között. Később megjelent egy életbiztosítási szolgáltatás. A 19. század végétől a pénztárak az államkötvények értékesítésének, illetve a nyerő kölcsönök tartásának eszközévé is váltak. A pénztárak fokozatosan többfunkciós hitelintézetté és hitelintézetté váltak.

Szovjet takarékpénztárak

Az 1917-es puccs után az új kormány először a lakosság betéteit nyilvánította sérthetetlennek, a királyi kölcsönöket pedig érvénytelenítette. Az infláció fokozatosan a betétek tényleges leértékelődéséhez vezetett. Az első világháború és a polgárháború után új gazdaságpolitikát hirdettek meg, és megjelent egy új pénzügyi eszköz - a Szovjetunió takarékpénztára.

Ezek az intézmények a pénzügyi reform eszközei voltak, fő feladatuk a dolgozók bérének védelme volt infláció idején. Idővel rájuk bízták a lakosság biztosításának feladatait is. 1925-ben a kormány létrehozta a Szovjetunió állami munkaerő-takarékpénztárait. Különböző típusú betéteket biztosítottak, állami hiteleket és nyertes kötvények értékesítését rajtuk keresztül bonyolították le.

1933-ra több mint50 ezer takarékpénztár. A második világháború idején a kormány befagyasztotta a lakosság betéteit, és ez a pénz jelentős segítséget jelentett az államvédelem biztosításában. A háború után pénzreformot és a takarékpénztárak modernizálását hajtották végre. Később az állam aktívan használta ezen intézmények lehetőségeit lakossági belső hitelfelvételre.

Mivel a Szovjetunió gazdasági helyzete a 60-70-es években sajátos volt: a lakosságnak volt pénze, de gyakran nem volt mire költeni, a hatóságok arra ösztönözték az embereket, hogy fektessenek be államkötvényekbe, és alakítsanak megtakarítási számlákat. Ekkor jelent meg egy ilyen népszerű szlogen: „Tarts pénzt takarékpénztárban!”. A 90-es években a gazdasági irányváltással a lakosság betéteinek tényleges befagyása, részleges megsemmisítése következett be. Az állam még mindig csekély kártérítést fizet a lakosság egyes szegmenseinek. Egyelőre még nem látszik ennek az eljárásnak a vége.

Takarékpénztárak ma

Ma sok országban továbbra is létezik olyan pénzügyi jelenség, mint az állami takarékpénztár. Ezek az intézmények arra irányulnak, hogy kisebb betéteket vonzanak be a lakosságból. Ennek ellenére a pénztárak a fejlett gazdaságok modern pénzügyi rendszerének nagyon kis részét képezik. Így például Olaszországban mindössze 87 takarékpénztár működik, az USA-ban az ország teljes pénzügyi forgalmának csupán néhány százalékát adják. Az intézmények ilyen mértékű csökkenése a globális bankrendszer fejlődésének volt a következménye.

Takarékpénztárak és sajátosságaik

Az idő múlásával sok államban a takarékpénztárak takarékpénztárakká változtak. Mit jelent ez az átlagfogyasztó számára? Ezek az intézmények több szolgáltatást nyújtanak. Itt nemcsak különböző típusú betéteket nyithat, hanem bármilyen igényre kölcsönt vehet fel, befektetési problémákat oldhat meg, tranzakciókat hajthat végre valutákkal és egyéb értékes eszközökkel.

A bankok készpénzes tranzakciókat bonyolítanak le, biztosítási programokat kínálnak. Manapság a „takarékpénztár” fogalma egyre inkább megközelíti a „kereskedelmi bank” fogalmát. A különbség főleg az alapítókban marad meg – a takarékpénztárakban leggyakrabban az egyik vezető alapító az állam.

Oroszország Szberbank

A Szovjetunióban egy időben a fő pénzügyi szlogen, ahogy már említettük, a következő mondat volt: "Tartsd a pénzt takarékpénztárban." Ezt a szlogent az Orosz Föderáció Sberbank használja, és nem ok nélkül. 1988-ban az állami munkaügyi takarékpénztárakat átszervezték, és Takarékpénztárrá (Sberbank) alakultak. És mostanáig erős az az érzése az embereknek, hogy ez egy állami bank, pedig a 90-es években magántőke bevonásával részvénytársasággá vált. Az állam azonban megtartja részesedését a Sberbank jegyzett tőkéjében, és aktívan támogatja azt, kialakítva az ország fő bankjaként való pozícióját.

Takarékpénztári műveletek típusai

Kezdetben bármely központi takarékpénztár elfogadta a lakosság betéteitlehívási kamat, majd jött a lekötött betétek és a kötvények eladása. A takarékpénztárak ma már elszámolási és készpénzszolgáltatást, valutaváltást, betéti szolgáltatásokat, valamint hitelezést és befektetést is kínálnak. Ezenkívül a Sberbank készpénzbehajtási szolgáltatásokat, értékpapírokkal és egyéb eszközökkel kapcsolatos munkát, betétbiztosítást, élet- és vagyonbiztosítást kínál.

Takarékpénztári funkciók

A takarékpénztár legfontosabb feladata a lakosság forrásbevonása volt. Ebben az értelemben a takarékpénztárak folytatják ezt a hagyományt – ők jelentik a megtakarítások mozgósításának és az ország reálgazdaságába való beépítésének fő eszközét.

Ezek a pénzintézetek a gazdaság fontos részét képezik, hiszen biztosítják a tőke mozgását, emellett megtakarításra ösztönzik a lakosságot, ami az állam pénzügyi rendszerében is jelentős szerepet tölt be.