2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30
John Keynes már a háború előtt, 1936-ban publikálta művét, amely sok tekintetben megváltoztatta a közgazdasági gondolkodás menetét. Könyve A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete címet viselte. Máig a közgazdaságtan egyik klasszikus alkotása. Ebben a könyvben kísérletet tett a gazdasági ingadozások legáltalánosabb értelemben vett magyarázatára. Különösen a nagy gazdasági világválság idején bekövetkezett gazdasági és pénzügyi megrázkódtatások, amelyekben az Egyesült Államok a múlt század 20-as évek végétől a 30-as évek elejéig élt.
keynesi közgazdaságtan
A fő gondolat, amelyet a szerző először megfogalmazott, az volt, hogy gazdasági recessziók és visszaesések következhetnek be az áruk és szolgáltatások iránti nem megfelelő piaci kereslet miatt. Ez az ötlet nemcsak a hivatásos közgazdászoknak szólt, sőt nem is annyira nekik, hanem a közpolitikát meghatározó embereknek. A növekvő munkanélküliséggel és a gazdasági aktivitás alacsony szintjével szemben Keynes a kormányzati kiadások növelését szorgalmazta az áruk és szolgáltatások iránti kereslet élénkítése érdekében. Ez az ötletellentétes volt a "piac láthatatlan keze" koncepciójával, ami azt jelenti, hogy a piaci viszonyok önmagukban képesek megoldani a helyzetet, és bármilyen állami beavatkozás ezekbe a kapcsolatokba csak ronthat a helyzeten.
Rajzfilm koncepció
A keynesi szorzó mint fogalom kimondja, hogy a fogyasztási kiadások növekedése nagyobb arányban növelheti a bruttó hazai terméket. Egyszerűen fogalmazva: az ország lakosságának összfogyasztásának megkétszerezése több mint kétszeresére növelheti a bruttó hazai terméket.
A keynesi elmélet összetevői
Az aggregált kereslet és az aggregált kínálat a kereslet-kínálat klasszikus elméletének fejlődését jelenti makrogazdasági szinten. Mindkét koncepciót befolyásolják az egyének és a közintézmények szintjén hozott döntések. Az aggregált kereslet csökkenése recesszióba, sőt recesszióba billentheti a gazdaságot. Ám az ilyen döntések magánszektorban, azaz az állampolgárok lakosságának szintjén járó negatív következményeit a kormányzati szervek hatékonyan ellensúlyozhatják adó- vagy pénzbeli ösztönzők létrehozásával. Valójában ez a sarokköve John Keynes szorzóelméletének.
A második összetevő az az állítás, hogy az árak és a bérek gyakran bizonyos késéssel reagálnak a kereslet-kínálat egyensúlyának változásaira. Ezért fokozatosan halmozódik fel a többlet vagy munkaerőhiány, és azoka szabályozás lépcsőzetes.
És végül a harmadik posztulátum a következőképpen fogalmazható meg. Az aggregált kereslet változásai a legnagyobb hatással a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatás növekedésére. A fogyasztói és kormányzati kiadások, a beruházások és az export növeli a bruttó hazai terméket. Ugyanakkor hatásuk szorzón keresztül történik, vagyis olyan együtthatóval, amely lehetővé teszi, hogy viszonylag kis injekciók jelentős növekedést biztosítsanak. Ezt jól láthatja az alábbi diagramon.
Amikor az aggregált kereslet a kezdeti szintről az első szintre nő, a GDP a második szintre nő, és nem lineárisan, hanem a feltételes kitevőhöz közeli görbe mentén.
Képlet és szorzószámítás
Keynes bevezette a fogyasztási és felhalmozási határhajlam fogalmát. Ezek a mutatók összességében inkább az emberi pszichológia területéhez köthetők. A lényeg a kapott többletjövedelem fogyasztási és felhalmozási irányának aránya, beleértve a beruházást is. Tegyük fel, hogy egy alkalmazott fizetése 1000 rubel emelkedett. Ebből a többletpénzből 800 rubelt a fogyasztás növelésére fordított, 200 rubelt pedig a bankba helyezett. Ekkor a megtakarítási hajlandóság határösszege 0,2, a fogyasztási hajlandóság határösszege pedig 0,8. Fontos megjegyezni, hogy itt többletpénzről, vagyis annak növekedéséről van szó, ami bevezeti a a „marginális” szót a definícióba. A továbbiak meglehetősen egyszerűek. Értékeka Keynes-szorzó egyenlő egy osztva a megtakarítási határhajlandsággal, vagy (ami ugyanaz) osztva az egy és a megtakarítási határhajlam különbségével.
A Keynes-szorzó (költési multiplikátor) gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának mechanizmusa a következőképpen fogalmazható meg. A fogyasztás növekedésével, amelyet az állam többletberuházásai okoznak, az adott ország lakossága által fogyasztásra fordított többletforrás egy része automatikusan a termelés növelésére ösztönöz: a termelés növelésétől a késztermékek összeállításáig. Mindegyik iparágban nő a foglalkoztatás és a kibocsátás. Természetesen mindez akkor lehetséges, ha van szabad munkaerő és tétlen termelőkapacitás. De éppen ez a helyzet minden gazdasági válságra jellemző. Minél többet költenek az emberek, vagyis minél nagyobb a fogyasztási hajlandóság, annál erősebb a Keynes-befektetési szorzó hatása.
