A gyártási költség kiszámításának módszerei. Kibocsátási egységenkénti fix költségek

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-01-17 18:54

A termelési költség fontos gazdasági mutató, amely a termelési tevékenységek hatékonyságát tükrözi. Ezért nagyon fontos, hogy helyesen tudjunk számításokat végezni és ésszerű következtetéseket levonni. Tekintsük részletesebben a főbb típusokat, számítási módszereket.

Essence

A számítás az a folyamat, amely során a termékek előállításával kapcsolatos összes költséget gazdasági elemekbe csoportosítják. Ez a kiadások pénzben kifejezett kiszámításának módja. A főbb költségszámítási módok: kazán, rendelésenként és rendelésenként. Az összes többi költségszámítási módszer a fent felsorolt módszerek kombinációja. Az egyik vagy másik fizetési mód kiválasztása a szervezet tevékenységének iparági sajátosságaitól függ.

Egyenlőre fontos kérdés a települési objektum kiválasztása. Ez a teljes irányítási és analitikus számviteli rendszertől függ, például a költségek közvetlen és közvetett felosztásától. A számítási objektumok a következőképpen vannak kifejezve:

• természetes mértékegységek (darab, kg, m stb.);
• feltételesen természetesparaméterek, amelyeket a terméktípusok száma alapján számítanak ki, amelyek tulajdonságai a fő paraméterekre redukálódnak;
• hagyományos mértékegységeket használnak az áruk mérésére, amelyek többféle típusból állnak; az egyik fajt egységnek veszi valamelyik attribútumhoz, a többihez pedig a számítási együtthatót;
• értékegységek;
• időegységek (például gépórák);
• munkaegységek (pl. tonnakilométer).

Számítási feladatok

Ezek a következők:

• számítási objektumok kompetens alátámasztása;
• minden költség pontos és ésszerű elszámolása;
• a gyártott termékek mennyiségének és minőségének figyelembe vétele;
• erőforrás-felhasználás ellenőrzése, jóváhagyott karbantartási és adminisztrációs költségek betartása;
• egységek munkájának eredményének meghatározása a költségek csökkentése érdekében;
• termelési tartalékok azonosítása.

Elvek

A termelési költségszámítási módszerek a termékek gyártási költségeit tükröző halmazok, amelyek segítségével meghatározható egy adott típusú munka vagy egysége tényleges költsége. Az egyik vagy másik számítási módszer kiválasztása a gyártási folyamat természetétől függ. A nem homogén árukat előállító vállalkozásoknál az egytermelő szervezeteknek szánt számítási módszerek alkalmazása torzítja a termékek jövedelmezőségére vonatkozó adatokat és „kiteríti” a költségeket. Az ipari termelés költségeinek kiszámításakor a WIP év végi költségei nem tartoznak bele a kiadások összegébe.

A költségszámítási módszerek lehetővé teszik:

• tanulmányozza az egyes árufajták költségképzési folyamatát;
• hasonlítsa össze a tényleges költségeket a tervezettekkel;
• hasonlítsa össze egy bizonyos típusú áru előállítási költségeit a versenytársak termékeinek költségeivel;
• indokolja a termékárakat;
• hozzon döntéseket a költséghatékony termékek előállítása érdekében.

Kiadási tételek

A termékek előállítási összköltsége tartalmazza a következő költségeket:

• alapanyag vásárlás;
• üzemanyag beszerzés, beleértve a technológiai célokat is;
• munkásbérek és társadalombiztosítási járulékok;
• általános termelési, háztartási költségek;
• egyéb gyártási költségek;
• üzleti költségek.

Az első öt költségtétel a termelési költségek. Az értékesítési költségek tükrözik az áruk értékesítésének költségeit. Ezek a csomagolás, reklám, tárolás, szállítás költségei. Az összes felsorolt költségtétel összege a teljes költség.

Kiadástípusok

A költségelszámolási módszerek osztályozása biztosítja a költségek csoportokra bontását. A közvetlen költségek közvetlenül kapcsolódnak a termék gyártási folyamatához. Ez az első három felsorolt kiadási tétel. A közvetett költségeket bizonyos arányok vagy százalékok alapján hozzárendelik a termékek költségéhez.

Ez a két költségcsoport nagyon eltérő lehet attól függőentevékenység sajátosságait. A monogyártásban a közvetlen költségek magukban foglalják az összes költséget, mivel az eredmény egy termék kiadása. De a vegyiparban, ahol egy sor más anyagot egyetlen nyersanyagból állítanak elő, minden költséget a közvetett anyagoknak tulajdonítanak.

Vannak változó és fix költségek is egységnyi kibocsátásra. A második csoportba azok a kiadások tartoznak, amelyek összege gyakorlatilag nem változik a termékek kibocsátásának volumenének ingadozásával. Leggyakrabban ezek általános termelési és üzleti költségek. Minden költség, amelynek volumene a termelés növekedésével növekszik, változó. Ez magában foglalja a nyersanyagok, üzemanyag vásárlására elkülönített pénzeszközök összegét, a fizetéseket időbeli elhatárolásokkal. A költségtételek konkrét listája a tevékenység sajátosságaitól függ.

Ketlovy (egyszerű) mód

Ez nem a legnépszerűbb számítási módszer, mert lehetővé teszi, hogy információkat jelenítsen meg a teljes gyártási folyamat költségeiről. Ezt a számítási módszert az egytermékű vállalkozások, például a szénbányászat használják. Az ilyen szervezetekben nincs szükség analitikus könyvelésre. Az önköltség kiszámítása úgy történik, hogy a teljes költséget elosztjuk a termelés mennyiségével (a vizsgált példában a szén tonnák számával).

Egyéni módszer

Ennél a módszernél a számítási objektum egy adott gyártási rendelés. Az előállítási költséget úgy határozzák meg, hogy a felhalmozott költségek összegét elosztják a legyártott áruegységek számával. Ennek a módszernek a fő jellemzője azköltségek és pénzügyi eredmények kiszámítása az egyes rendeléseknél. A rezsiköltségek az elosztási alap arányában kerülnek elszámolásra.

Az egyedi költségszámítási módszert egyedi vagy kisüzemi gyártáshoz használják, ahol a gyártási folyamat tovább tart, mint a jelentési időszak. Például a hengerműveket, elektromos kotrógépeket létrehozó gépgyártó üzemekben vagy a hadiipari komplexumban, ahol a feldolgozási folyamatok dominálnak, és ritkán ismétlődő termékeket gyártanak. Megengedett ennek a számítási sémának a használata komplexek vagy hosszú gyártási ciklusú termékek gyártása során.

A költségeket végtermékek (teljesített rendelések) vagy köztes termékek (alkatrészek, szerelvények) számolják el. Ez a rendelés összetettségétől függ. Az első lehetőség akkor használatos, ha az objektum rövid gyártási ciklusú termékek. Ekkor az összes költséget az önköltségi ár tartalmazza. Ha közbenső termékek gyártásáról beszélünk, akkor a költséget úgy határozzuk meg, hogy a rendelés költségeit elosztjuk az azonos termékek számával.

Folyamatköltségszámítási módszer

Ezt a módszert a kitermelő (szén, gáz, bányászat, olaj, fakitermelés stb.) iparágakban, energiaiparban és feldolgozóiparban használják. Valamennyi fenti szervezetre jellemző a tömegtermelés, a rövid gyártási ciklus, a korlátozott termékválaszték, egy mértékegység, a hiányzó vagy kis mennyiségű folyamatban lévő munka. Ennek eredményeként a legyártott termék azmind a számvitel, mind a számítás tárgya. A költségelszámolást a teljes gyártási ciklusra és egy meghatározott szakaszra vonatkozóan végzik. A folyamat végén az összes költséget elosztják a termelési egységek számával. A költség kiszámítása így történik.

Alternatív mód

A módszer neve alapján egyértelmű, hogy a számítások tárgya az a folyamat, amelynek eredménye a közbenső vagy végtermékek felszabadulása. Ezt a számítási módszert a tömegtermelésben alkalmazzák, ahol a termékeket több egymást követő lépésben nyersanyagok feldolgozásával állítják elő. Egyes termékelemek csak bizonyos számú korlátot léphetnek át, és köztes termékként adhatók ki. Ennek előfeltétele a szakaszos gyártási folyamat, ismétlődő műveletekre bontva.

A módszer egyik jellemzője a költségek kialakítása minden egyes befejezett újraelosztáshoz vagy egy adott időszakra vonatkozóan. Az önköltségi árat úgy számítják ki, hogy a felosztásra vagy időszakra felhalmozott kiadások összegét elosztják a gyártott termékek mennyiségével. Az egyes alkatrészek előállítási költségeinek összege a késztermékek költsége. A közvetlen költségek újraelosztással kerülnek kiszámításra. A félkész termékek és a háziorvos közötti költségek megkülönböztetése érdekében minden egyes rendelésnél a WIP egyenlegét a hónap végén becsüljük meg.

A keresztmetszeti költségszámítási módszer nagyon anyagigényes. Ezért a könyvelést úgy kell megszervezni, hogy ellenőrizhető legyen a termelésben felhasznált alapanyagok felhasználása. Leggyakrabban ilyen célokrafélkész termékek hozamának, selejt és hulladék számítása.

Normatív módszer

Ez a módszer lehetővé teszi az egyes termékek költségének előzetes kiszámítását a jelenlegi becslések alapján. Ez utóbbiakat minden időszakban újraszámolják. Külön-külön a költségeket normák és eltérések szerint osztják fel, az utóbbi okainak azonosításával. Az önköltségi ár a standard költségek, ezen normák változásai és eltérései összegeként kerül kiszámításra. A standard költségszámítási módszer lehetővé teszi a költség kiszámítását a hónap vége előtt. Az összes költséget a felelősségi központokhoz rendelik, és összevetik a tényleges költségekkel.

ABC-módszer

Számítási algoritmus:

• A teljes szervezési folyamat műveletekre oszlik, mint például a rendelés leadása, a berendezések üzemeltetése, az átállás, a félkész termékek minőségellenőrzése, a szállítás, stb. Minél összetettebb a munkaszervezés, annál több funkciót kell ellátni. kiosztott. A rezsi költségeket a tevékenységek azonosítják.
• Minden munkához külön költségtétel és annak mértékegysége van hozzárendelve. Ebben az esetben két szabályt kell betartani: az adatszerzés egyszerűségét, a beérkezett kiadási adatok és a tényleges célnak való megfelelés mértékét. Például a teljesített nyersanyag-szállítási megrendelések száma az aláírt szerződések számával mérhető.
• Egy költségegység értékét úgy becsüljük meg, hogy egy művelet kiadásának összegét elosztjuk a megfelelő művelet számával.
• A munka költsége kiszámítva. A költségek összegea termelési egységet megszorozzuk a típusonkénti számukkal.

Azaz a könyvelési objektum egy külön művelet, költségszámítás - a munka típusa.

Choice

A költségszámítás módszerei a vállalatnál a termelés, a könyvelés és a munkafolyamat megszervezési folyamatának részét képezik. Az egyik vagy másik számítási módszer megválasztása a vállalkozás jellemzőitől függ: az ágazati hovatartozástól, a gyártott termékek típusától, a munka termelékenységétől stb. A gyakorlatban ezek a számítási módszerek egyidejűleg is használhatók. A megrendelések költségét hivalkodó módszerrel vagy a nyersanyag-felhasználás normái alapján számíthatja ki. A választott módszert a számviteli politika sorrendjében kell feltüntetni.

Példa

A cég háromféle terméket gyárt. Tervezett költség kialakítása akkor szükséges, ha ismert, hogy a havi gyártási mennyiség: A terméknél=300 db, B terméknél=580 db, C terméknél=420 db.

Bármilyen számítási módszert is választ, meg kell határoznia a termékegységenkénti költségek összegét (1. táblázat).

	Jelző	Kiadások
		A	B	С
1	D anyag (ár 0,5 RUB/kg), kg/egység,	1	2	1
2	E anyag (ár 0,9 RUB/kg), kg/egység	2	3	3
3	Munkaidő ráfordításai, h/db	3	4	1
4	Bér mértéke, RUB/óra	4	3	2, 5

A 2. táblázat a közvetett költségeket mutatja.

	Költségtétel (rubel havonta)	Származási hely
		Gyártás	Megvalósítás	Adminisztráció	Összesen
1	Bérek és társadalombiztosítási járulékok	400	610	486	1526
2	Villanyköltségek	260	160	130	520
3	OS javítás	40	10	40	100
4	Írószerek	90	170	180	430
5	OS értékcsökkenés	300	100	150	550
6	Reklám	-	80	-	80
7	Közlekedés	180	400	200	780
8	ÖSSZESEN	1270	1530	1186	3986

Számítsa ki a kiadások összegét különféle költségszámítási módszerekkel.

1. lehetőség

Határozza meg az egyes termékek közvetlen költségeinek összegét az 1. táblázat adatai alapján:

A termék: (10, 5+20,9)300=690 RUB/hó

B termék: (20, 5+40,9)580=690 RUB/hó

C termék: (30, 5+30,9)420=690 RUB/hó

A közvetlen költségek teljes összege 4702 rubel/hó

Számítsa ki a munkaerőköltség összegét az egyes terméktípusokhoz havonta. Ehhez meg kell szorozni a munkaintenzitást, a tarifát és a termelés mennyiségét:

A termék: 34300=3600 rubel/hónap

B termék: 23580=3480 RUB/hónap

C termék: 12, 5420=1050 rubel/hónap

A teljes kiadás 8130 RUB

A következő lépés a közvetlen költségszámítás, azaz a közvetlen költségek összegének kiszámítása.

Költségtétel	A termék	B termék	C termék
Közvetlen anyagköltségek	2, 3	4, 6	3, 2
Bérek és társadalombiztosítási járulékok	14, 89	7, 45	3, 1
Fő közvetlen költségek	17, 19	12, 05	6, 3
Gyártási mennyiség	300	580	420
A teljes gyártási mennyiség összköltsége	5157	6989	2646
ÖSSZESEN	14792

Határozza meg a termékegységre jutó közvetett költségek összegét:

• Termelés: 1270/1300=0,98 rubel/egység
• Akció: 1530/1300=1, 18 rubel/egység
• Adminisztratív: 1186/1300=0,91 rubel/egység

A korábban bemutatott számítások alapján meghatározzuk a termékek előállítási költségét:

Költségtétel	A termék	B termék	C termék
Közvetlen egységköltségek	2, 3	4, 6	3, 2
Munkaköltség	14, 89	7, 45	3, 1
Közvetlen költségszámítás	17, 19	12, 05	6, 3
Közvetett költségek	0, 98
Gyártási költség	18, 17	13, 03	7, 28
Projektköltségek	1, 18
Adminisztrációs költségek	0, 91
Teljes költség	20, 26	15, 12	9, 37

Ez a költségszámítási példa a közvetlen és közvetett költségek elosztásával végzett költségszámításon alapul.

2. lehetőség

Vegyünk egy példát a költségszámításra, amelyben a közvetett költségek a gyártási folyamat összetettségétől függően oszlanak meg.

A közvetlen költségek kiszámítása már megtörtént az előző példában. Számítsa ki a folyamat teljes munkaintenzitását:

A termék: 3300=900 óra.

B termék: 2580=1160 óra.

C termék: 1420=420 óra.

Határozza meg a közvetett költségek megoszlási arányát úgy, hogy a költségek összegét elosztja a termelés mennyiségével:

• gyártás: 1270/2480=0,51
• végrehajtás: 1530/2480=0, 62
• adminisztratív: 1186/2480=0, 48

Határozza meg a közvetett költségeket úgy, hogy a termékegység munkaintenzitását megszorozza a korábban kiszámított elhatárolási rátával.

Jelző	Közvetett költségek, rub.\units
	A termék	B termék	C termék
Munkaintenzitás	3	2	1
Termelési költségek (0,51 ráta)	30, 51=1, 53	20, 51=1, 02	0, 51
Eladási költségek (árfolyam - 0,62)	30, 62=1, 86	20, 62=1, 24	0, 62
Adminisztrációs költségek (kulcs - 0,48)	30, 48=1, 44	20, 48=0, 96	0, 48

A korábban bemutatott számítások alapján meghatározzuk az előállítási költséget:

Költségtétel	A termék	B termék	C termék
Közvetlen egységköltségek	2, 3	4, 6	3, 2
Munkaköltség	14, 89	7, 45	3, 1
Közvetlen költségszámítás	17, 19	12, 05	6, 3
Közvetett költségek	1,53	1, 02	0, 51
Gyártási költség	18, 72	13, 07	6, 81
Projektköltségek	1, 18
Adminisztrációs költségek	0, 91
Teljes költség	22, 02	15, 27	7, 92

Hozam

A termelés nyeresége az a bevétel, amely az összes költség levonása után marad a bevételből. Ha az áruk árait szabályozzák, akkor ez a mutató a gyártó stratégiájától függ.

Modern körülmények között a törvényi szintű közvetlen szabályozás tárgya a monopolisták gázára, az áram, a vasúti áruszállítás, az élethez fontos gyógyszerek. Az önkormányzatok részéről a közvetlen szabályozás tárgya az áruk szélesebb köre. Ennek meghatározása a régióban fennálló társadalmi feszültség és a költségvetési lehetőségek függvényében történik.

Ha az árak szabadon vannak, akkor a haszon összegét a megtérülési ráta alapján számítjuk ki.

Példa

Az ezer egységenkénti költségstruktúra a következőket tartalmazza:

1. Nyersanyagok - 3 ezer rubel
2. Üzemanyag, beleértve a termelési célokat is - 1,5 ezer rubel.
3. A munkások fizetése - 2 ezer rubeldörzsölje.
4. Bérek elhatárolása - 40%.
5. Termelési költségek – a fizetés 10%-a.
6. Háztartási költségek - a fizetés 20%-a.
7. Szállítás és csomagolás - a költség 5%-a.

Ki kell számítania a költséget a standard költségszámítási módszerrel, és meg kell határoznia az egységárat.

Az első lépésben kiszámítjuk a közvetett költségek 1000 egységnyi termékre eső összegét:

• bérbeli elhatárolások: 20000, 04=800 rubel;
• gyártási költségek: 20000, 01=200 rubel;
• háztartási költségek: 20000, 02=400 RUB

A költség az összes költségtételre vonatkozó költségek összegeként kerül kiszámításra, kivéve a szállítási költségeket: 3+1, 5+2+0, 8+0, 2+0, 4=7,9 (ezer rubel).

Csomagolási költségek: 7,90,05/100=0,395 ezer rubel

Teljes költség: 7,9 + 0,395=8,295 ezer rubel; tételenként: 8,3 rubel

Tegyük fel, hogy az egységenkénti nyereség 15%. Akkor az ár: 8,31,15=9,55 rubel

Margómódszer

A termelés hatékonyságának ugyanilyen fontos mutatója a határnyereség. Vállalkozásoknál számítják ki a termelés optimalizálása érdekében - a nagyobb jövedelmezőségű választék kiválasztása. Amikor a berendezés teljesen meg van terhelve, a számítást a profitmaximalizálás figyelembevételével kell elvégezni.

A módszer lényege, hogy a költségeket felosztják termelési és értékesítési költségekre, fix és változókra. Közvetlen hívjáka nyújtott szolgáltatások volumenének növekedésével arányosan változó költségek. Ezért az önköltségi árat csak a változó költségek határain belül számítják ki. Ennek a módszernek az a fő előnye, hogy a korlátozott költség megkönnyíti a költségek rögzítését és ellenőrzését.

A határbevétel az értékesítésből származó bevételnek a közvetett költségekhez viszonyított többlete:

MD=Ár – Változó költségek.

Példa

Kiszámítjuk az A termék gyártásának határnyereségét, amelynek ára 160 ezer rubel, változó költségek - 120 ezer rubel. A számítás megkönnyítése érdekében feltételezzük, hogy a kereslet változása esetén a fix költségek összege 1 millió rubel.

	Jelző	Eladási mennyiség adott termelési szinten, ezer rubel
		50 tonna	40 tonna	55 tonna
1	Ár	7500	6000	8250
2	Változó költségek	5500	4400	6050
3	Határnyereség	2000	1600	2200
4	Rögzített költségek	1000	1000	1000
5	PE	1000	600	1200

A haszonkulcs változásának kiszámítása a következőképpen történik:

A kibocsátás növekedése 5 tonnával: (55-50)(160-120)=200 ezer rubel;

Kibocsátás csökkenése 10 tonnával: (40-50)(160-120)=-400 ezer rubel.

A gyártás során félkész termékeket használó vállalkozásoknál figyelembe kell venni, hogy a végtermék önköltségében az anyagköltséget és a gyártási munkákat minden költség határozza meg. Az összes függő költséget a jelentési időszakban számolják el, és a határköltségeken kívül maradnak.

A módszer alkalmazásának korlátait is figyelembe kell vennie. Ez segít elkerülni a tervezési hibákat. A nyereséges termékek termelésének növelésére és a nem jövedelmező típusú termékek kibocsátásának csökkentésére vonatkozó döntésnek nemcsak határjövedelem-számításokon kell alapulnia. A termékpaletta jövőbeni fejlesztésére vonatkozó tervek, a termelési kapacitás kiépítése a kereslet kielégítésére, a költséggazdálkodási rendszer fejlesztése egyaránt fontos tényezők az üzleti értékelésben.