Akhal-Teke lófajta: fotó és leírás, jellemzők, színek, történelem

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30

Ennek a fajtának a neve a türkmén nyelven úgy hangzik, mint Ahak-tekeaty. Ma már senki sem tudja megnevezni megjelenésének pontos dátumát. A szakértők azonban úgy vélik, hogy már 5 ezer éves. Ezt a fajtát az egyik legrégebbi fajtának tartják. Az arabhoz hasonlóan fajtisztának számít, vagyis soha nem keresztezett másokkal. Az Akhal-Teke lófajta tökéletesen tolerálja a meleget. Ha a ló más körülmények közé kerül, gyorsan át tudja esni az akklimatizációs időszakot. Áttekintésünkben megvizsgáljuk ennek a fajtanak a főbb jellemzőit.

Hogyan jelent meg a fajta

Nézzük meg ezt a kérdést részletesebben. Manapság sokan szeretik a gyönyörű Akhal-Teke lófajtát. De nem mindenki ismeri előfordulásának történetét. Először is érdemes megemlíteni azt a helyet, ahol megjelent. Az Akhal oázisban élt egy türkmén törzs. Ez az oázis Artyk és Beherden települések területén volt. Most már világosnak kell lennie, honnan származik az Akhal-Teke név: egy ló a Teke törzsből, amely az Akhal oázisban él. EgyAbban az időben Türkmenisztán az Orosz Birodalom része volt. Az Akhal-Teke lovak fajtáját oroszul úgy hívják. A név más nyelveken is hasonlóan hangzik. Például angolul Akhai-Teke, németül pedig AchalTekkiner.

A fajta jellemzői

Ahhoz, hogy megértsük, mi az Akhal-Teke fajta, emlékeznie kell eredetének történetére. A Teke törzsnek megvolt a maga életmódja, nomád életmódot folytatott. A lónak akkoriban gyorsnak és szívósnak kellett lennie ahhoz, hogy megbirkózzon a hosszú átmenetekkel és a munkával.

Az Akhal-Teke lófajta a következő sajátosságokkal rendelkezik:

• Nincs felesleges zsír.
• Toasty.
• Stamina.
• Gyors.
• D.
• Igénytelen az ételhez.

Ezen előnyök mellett érdemes elmondani, hogy az Akhal-Teke fajta érzékenyebb az ápolási hibákra, mint az összes többi. Ezeket az állatokat különös remegéssel kell kezelni. Ha megfelelően képzett, a ló kiváló eredményeket produkál.

Hogyan mutatkozik meg az Akhal-Teke lófajta? A faj jellemzőinek leírása arra enged következtetni, hogy lovaglásra a legalkalmasabb. A fogva tartás körülményei lehetővé tették a ló megfelelő karakterének kialakítását. Ezek az állatok erősen kötődnek az emberhez, nehezen viselik a gazdiváltást. Úgy gondolják, hogy az Akhal-Teke fajtát sportolásra hozták létre. Ezek a lovak nagyon nevelhetők. Viszont lázas kedélyűek, bizonyos esetekben igentúlzott agressziót mutat.

Főbb jellemzők

Úgy tartják, hogy az Akhal-Teke nagyon távoli ősei vadlovak voltak, akik a Kara-Kum sivatagban éltek. A homokban meglehetősen zord életkörülmények voltak, így az Akhal-Teke fajta lovak meglehetősen szívósak. Az állatok jól tűrik a vízhiányt. A homok magas viszkozitása miatt a fajta képviselői különleges járást fejlesztettek ki. Bár ezeknek a lovaknak vékony bőrük és rövid szőrük van, széles hőmérséklet-tartományt tolerálnak -30 és +50 fok között. Ez lehetővé teszi, hogy különböző éghajlati övezetekben nevelje őket.

Külsőleg az Akhal-Teke fajta képviselői nagyon törékenynek tűnnek, de nagy erő jellemzi őket. Vannak esetek, amikor egy szablyával megsebesült mén két lovast vitt a csatatérről.

Hogyan jelentek meg az akhal-tekek a türkmének között

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Bár mindenki tudja, hogy az Akhal-Teke lovak türkmenisztáni lovak, nem ők voltak a fajta alapítói. Egyes kutatók szerint az ókori Parthiában kezdték el tenyészteni őket, és maguk az istenek adták ezeket az állatokat a pártusoknak. A türkmének kedvelték a nyüzsgő, kecses állatokat, amelyek segítségével gyorsan és hatékonyan lehetett harcolni, ami akkoriban nagyon gyakran előfordult. Így hát elkezdték tenyészteni őket is. A lovak iránti gondoskodó hozzáállás lehetővé tette számukra, hogy megőrizzék és növeljék állatállományukat, de más országokban már nincsenek ilyen lovak.

Az Akhal-Teke lófajta említése található Nagy Sándor évkönyveiben. Az övével vanA harcosok fehér és arany lovakat fedeztek fel, amikor belépett a türkmén földre. Az Orosz Birodalom területén ezt a fajtát Argamaknak hívták. Dont és más fajokat már nemesítettek belőle. A Szovjetunió idején az Akhal-Teke lovakat számos területen tenyésztették.

Ma Oroszországban számos ménestelep van, ahol ezt a fajtát tenyésztik. A jelentős nehézségek ellenére sikerült megtartani tiszta formájában.

Jellemző

Mi jellemzi az Akhal-Teke lófajtát? A fényképek nem közvetítik ezeknek az állatoknak a szépségét. Soha nem fogja összetéveszteni ezt a fajtát más lovakkal. Az Akhal-Teke lovak magasak (a mének marmagassága eléri az 1,6 métert), és száraz testalkatú. A lovak nagyon kecsesek. Emiatt még agárokhoz és gepárdokhoz is hasonlítják őket. A szikla megjelenésében észrevehető a megnyúlt vonalak túlsúlya. A lovaknak hosszú és magas marjuk van. A mellkas elég mély, a far pedig izmos. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az állat nyaka és feje szokatlan alakú. Profiljuk egyenes vagy horogorrú. A homlok enyhén domború lehet. Az elülső rész enyhén vékony és hosszú, a fülek vékonyak, hosszúak, egymástól távol helyezkednek el. Az Akhal-Teke fajta képviselői hihetetlenül kifejezőek és nagy szemekkel rendelkeznek. Enyhén megnyúlt ferde alakjuk van. Ezeknek a lovaknak a nyaka nagyon magasra van állítva. Hosszú és vékony. A nyakszirt erősen fejlett.

Az Akhal-Teke ló jellegzetessége vékony bőre. Rajta keresztül láthatja az erek rendszerét. Izabella színű Akhal-Teke fajtaelég érdekes kabátja van. Rövid és meglehetősen ritka. Ez a különbség a legjelentősebb ennél a fajtánál. Emellett az állatok meglehetősen lelkes temperamentummal rendelkeznek.

Öltöny

Mit kell erről tudni? Az Akhal-Teke fajtának több színe van. A klasszikusok mellett vannak elég ritkák is, például a karak, a csalogány és a barna. Különösen érdekes az a tény, hogy ezeknek a színeknek a gyapjú jellegzetes ezüst vagy arany árnyalata van. Ezenkívül a lovak szőrzete fényes szerkezetű, mint a szatén. Azok, akiknek volt szerencséjük látni az Akhal-Teke fajtát, mindig csodálják ezt a tulajdonságot. A leggyakoribb a maláta, a karak, a cser, az izabella és a barna.

Használja

Milyen célokra használható az Akhal-Teke fajta? Az állatok története és leírása arra utal, hogy általában lovaglásra használták őket. Ma már a lovassportban használják. A versenyeket Taskentben, Ashgabatban, Krasznodarban és Moszkvában rendezik.

Akhal-Teke emberek az egész világon ismertek kiváló eredményeikről. Az Ashgabatból Moszkvába tartó futás során az arab mén másodikként érkezett. Egy Abszint nevű csikó aranyérmet szerzett a római olimpián. Európa-bajnok is volt.

A türkmének nagyon szeretik a lóversenyeket, és felelősségteljesen állnak hozzá a lovak felkészítéséhez. Nemzedékről nemzedékre adják tovább a lovak kiképzésének tapasztalatait. A türkmenisztáni szakemberek által kidolgozott képzési rendszer nagyban különbözik az európaitól. Talán ezért az Akhal-Teke lovak a leggyorsabbak a világon. A türkmének bálványozzák lovaikat. Életük első napjaitól kezdve szeretettel és törődéssel veszik körül őket. Mivel egykor számukra a ló volt az egyetlen közlekedési eszköz, a legbecsesebb értékként ápolták, oázisokban legeltették, süteménnyel etették. Télen az állatokat takaróval letakarták és sátrakban tartották. Szokás volt a legjobb lovakat a lakás közelében tartani. Sok időt fordítottak az edzésre. A lovat úgy nevelték, hogy csatában megharapja az ellenfelet, és segítse a gazdát nyerni.

Tenyésztés

Az Akhal-Teke lófajta ma elitnek számít. A tapaszt alt tenyésztők valószínűleg tudnak a Boynow ménről. E fajta egyik vonala tőle származik. Nyikita Hruscsov ennek a ménnek a fiát ajándékozta II. Erzsébetnek. Ismert a Fakir Sulu - Fakirpelvan és Gelishikli csikóitól származó ág is.

Ma már az Akhal-Teke lófajtát is használják különféle kiállításokon. Néha kiállításokon mutatják be, például az Equiroson.

Érdekes tények

Miről ismert még az Akhal-Teke lófajta? A megjelenés és a kiváló fizikai jellemzők Türkmenisztán igazi szimbólumává tették. Ez a ló még az állam emblémáján is szerepel. A ló képe a bankjegyeken is megtalálható.

Az amerikai filmtársaság dokumentumfilmet készített az Akhal-Tekéről. A francia riportereknek sikerült egy sorozatot elkészíteniük a szóban forgó lófajtáról.

Úgy tartják, hogy az Akhal-Teke arab részt vett az 1945-ös győzelmi parádén. Nem csak egy közönséges ló volt. Zsukov marsall megnyitotta rajta a győzelmi parádét. A festményeken és a moziban ma a marsall képei vannak ezen a lovon. Egy arab leszármazottja (egy Gyrat nevű mén) vett részt a 2010-es felvonuláson.

Tenyészet a művészetben

Hol találod őket? Az Akhal-Teke lófajta annyira népszerű, hogy még emlékművekben is megörökítik. Például Kazahsztánban emlékművet állítottak Abszintnak. Türkmenisztánban is számos emlékmű található a fajtához tartozó lovaknak. 2012 óta rendeznek szépségversenyeket magánszemélyek között. A legjobb művészek és fotósok készítenek képeket erről a fajtáról.

Legendák

Sok mítosz kering az Akhal-Teke lófajtáról.

Csak néhány közülük:

1. Amikor az Akhal ló először vett részt a versenyeken, nem volt párja. Ezért az emberek úgy döntöttek, hogy elengedik a sólymot, és megnézik, hogy utoléri-e a madarat. A ló gyorsabb volt. Azóta az Akhal-tekét madarak nevének nevezik.
2. Annak érdekében, hogy a leírt fajta lovai ne bízzanak idegenekben, bizonyos módon képezték őket. A csikót a karámban hagyták a gazdinál. Az egész nép kövekkel kezdett dobálni, a tulajdonos pedig megsimogatta a csikót, enni-inni adott neki. Így az Akhal-Teke nép megtanulta, hogy a tulajdonos a legjobb, engedelmeskedni kell neki, és odaadónak kell lenni neki.
3. Van egy legenda, hogy nagyon régen volt egy forrás a hegyekben. Oda jártak inni a lovak. Időről időre ottmegjelent a tengeri ló. Érdeklődést mutatott a kancák iránt, és rendkívüli csikókat szültek, amelyek az Akhal-Teke fajta ősei lettek.

Következtetés

Bemutattuk Önnek az Akhal-Teke lófajtát. A faj története számos érdekességet tartalmaz. A hagyományos tenyésztési módszerek alkalmazásának köszönhetően a fajta szinte változatlan maradt. Az összes ló törzskönyvét a türkmének megőrizték, és szájról szájra adták.

A XX. század elején a fajta hanyatlása volt megfigyelhető. A tenyésztés itt nagy szerepet játszott. A folyamat bürokratikus irányítása nem igazolta magát. A múlt század 70-es éveiben parancs érkezett az állatállomány csökkentésére. Ennek eredményeként a világ majdnem elveszített egy olyan csodát, mint az Akhal-Teke lófajta. A tenyésztés csak akkor folytatódott, amikor az egyedek száma rekord alacsonyra esett.

Az ehhez a fajtához tartozó lovak legnagyobb populációja jelenleg Türkmenisztánban található. A második legnagyobb Oroszországban található. Kis számú Akhal-Teke ló is megtalálható az Egyesült Államokban és Európában. Ezt a fajt különösen szokatlan szépsége miatt értékelik. Miért szerette mindenki annyira az Akhal-Teke lovakat? A kép részben választ adhat erre a kérdésre. Nincs hasonló fajta ugyanolyan kecsességgel és napfényben csillogó szőrrel.

Mennyibe kerül ma egy ilyen ló? A legtöbb tenyésztőtől egy félvér 150 ezer rubel, egy telivér ló 600 ezer rubel áron vásárolható meg. A sportágakban eddigAz Akhal-Teke lófajták továbbra is keresettek. Termőképessége meglehetősen magas, így ha kívánja, megkezdheti a mének tenyésztését és értékesítését, hogy részt vegyen a lovas versenyeken. Azonban ne gondolja, hogy sokat kereshet ezzel. A piac meglehetősen kicsi és specifikus, és a telivér lovakkal való munka sok erőfeszítést igényel.