Nemzetközi munkaügyi szakirány

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30

A világgazdaság megköveteli az egyes országok harmonikus fejlődését. Ez minden ember jólétének és jólétének a kulcsa. Történelmileg különböző területeken állítottak elő bizonyos típusú termékeket. Ez lehetővé teszi számukra, hogy többlettermelésüket más országok által termelt szűkös árukra cseréljék. Így kiegyenlítődnek az erőforrások a bolygón.

A munkaerő nemzetközi szakosodása a világgazdaságok fejlődésének egyik formája, amelyben bizonyos területeken az egyes technológiai folyamatok, alágazatok és iparágak differenciálódása és elkülönülése tapasztalható.

Általános koncepció

A nemzetközi munkamegosztás az egyes államok specializálódása bizonyos típusú szolgáltatások, áruk, technológiák létrehozására, amelyekre a világközösség igényes.

Az országok közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése során ennek a folyamatnak három logikus formája alakult ki. Ide tartozik az általános, egyéni és magánmunkamegosztás. Az első esetben iparági specializáció következik be. Termelőterületek ésaz ország gazdasági ágazatai.

A magánmunkamegosztás bizonyos típusú késztermékekre vagy szolgáltatásokra való specializáció fejlődésével jön létre. A bemutatott folyamat egységformája az egyes alkatrészek, alkatrészek vagy szerelvények túlnyomó része. Az egyik legígéretesebb fejlesztési területnek tartják.

A nemzetközi munkamegosztás rendszerében részt vevő államok nagyobb gazdasági előnyökhöz juthatnak saját szükségleteik fedezésére tárgyi és immateriális haszonnal.

Történelmi fejlődés

A nemzetközi szintű specializáció kezdetben tisztán ágazatközi volt. Ugyanakkor a csere az egyik fő ágazat (ipar) és egy másik (mezőgazdaság) között zajlott. Ez a folyamat a 19. század 70-80-as éveire jellemző volt.

Ennek ismeretében próbálja meg elmagyarázni, hogyan jött létre ma a munkamegosztás és a szakosodás. Egyáltalán nem nehéz, ha belemélyedünk a történelmi folyamatokba. Fokozatosan a szakosodás az iparágon belüli csere irányába történt. Az 1930-as években nagy változás következett be. Ekkoriban kezdett megtörténni a csere az egyik jelentős iparág (például a gépészet) és a másik (például a vegyipar) között.

Az 1970-es és 1980-as években az ágazaton belüli specializáció prioritássá vált. A tudományos és technológiai fejlődés meghatározta a kereskedelem jellemzőit. Technológiai éscsomóponti specializáció. A piacgazdasággal rendelkező fejlett országokban az ilyen termékek az export legalább 40%-át teszik ki.

Fejlesztési mutatók

A munkaerő nemzetközi szakosodását számos kulcsmutató határozza meg. Ezek közül a leggyakoribb a nemzetközi munkamegosztás fejlettségi együtthatója. Megmutatja az ország súlyát a világkereskedelemben, amelyet összehasonlítanak ugyanazon állam részesedésével az összes ország nemzeti jövedelmében. Ha a mutató meghaladja az 1-et, az az ország magas (átlagértékhez mérhető) részvételét jelzi a világcsere folyamatokban.

A termelés nemzetközi specializációjának részvételének értékeléséhez egy egész mutatórendszert használnak. Ide tartozik az ipari termelés relatív specializációjának együtthatója. Ezt úgy kapjuk meg, hogy összehasonlítjuk az egyes termékek külkereskedelmi részesedését.

A bemutatott mutatók tartalmazzák továbbá az ország részesedésének együtthatóját az alkatrészek és alkatrészek nemzetközi forgalmában. Ezután meg kell becsülni az exportkvótát, valamint az importált és exportált áruk választékát (tartományát).

Országok felosztása csoportokra

A XX. század első felétől nyomon követhető, hogy a munkamegosztás és a tevékenységek specializációja hogyan befolyásolta az egyes államok státuszát. Ennek eredményeként az összes országot 3 külön csoportra osztották. Közülük az elsőbe a feldolgozóipar segítségével termékek előállítására szakosodott országok kerültek. A második csoportba az államok tartoztak, a főamelynek exportjának egy része a kitermelő ipar volt. Ugyanakkor kialakult egy olyan országcsoport, amely mezőgazdasági termékek termesztésére szakosodott.

Jelenleg a negyedik csoport emelkedik ki. Ide tartoznak azok az országok, amelyek mind e három csoport termékeivel ellátják a világpiacot. Ezek fejlett országok, mint például az USA, Anglia, Franciaország, Kanada stb.

Országok specializációja csoportok szerint

A kiépült kapcsolatoknak köszönhetően számos, meghatározott exportirányú ország kiemelkedik a világpiacon. Munkamegosztásuk, a termelés specializációja lehetővé tette ezen államok számára, hogy csúcstechnológiás berendezéseket, szerszámgépeket, gépeket, háztartási gépeket és vegyi alkatrészeket szállítsanak. Például repülőgépeket az USA, Franciaország, Németország, Olaszország gyárt és értékesít, míg a csúcskategóriás autókat Japán, Svédország, Németország, USA stb. gyártja és értékesíti.

A második csoportba azok az államok tartoznak, amelyek területén az ásványkincsek erőteljes fejlesztése folyik. Ezek az országok minimálisan dolgoznak fel ilyen nyersanyagokat. Ide tartoznak Afrika, a Közel-Kelet stb. olajtermelő régiói. Svédország, Kanada és Ausztrália különféle ásványokat (szén, érc, arany stb.) értékesít.

A világpiacon tisztán mezőgazdasági termékeket értékesítő országok harmadik csoportjába Ázsia, Latin-Amerika és Afrika országai tartoznak. Hasonló termékeket szállíthatnak a világpiacra a fejlett országok, például Kanada, a nyugati országokEurópa, Ausztrália stb.

Specializációs feladat

A nemzetközi specializáció stabil fejlődést biztosíthat. Az egyes országok termelékenysége növekedhet az erőforrásoknak a különféle termékek előállítási területein való koncentrálódása miatt. Ugyanakkor lehetőség nyílik jó minőségű áru elérésére, amelyre az állam specializálódott.

Az ilyen folyamatok megakadályozzák a gazdaság egyetlen monokultúrájának kialakulását. Minden ország létrehozza a maga sajátos gazdasági komplexumát, tevékenységi irányát. Pozitív hatás azonban csak a gazdaságilag fejlett országokban lehetséges. A fejlődő nemzetgazdaságok éppen ellenkezőleg, ilyen körülmények között egy szűk specializációba, monoton tevékenységi fókuszba csúsznak.

E tekintetben a nemzetközi szakosodásnak arra kell ösztönöznie a fejlődő országokat, hogy diverzifikált gazdasági struktúrát hozzanak létre. Ezen országok vezetésének meg kell választania az iparágak optimális arányát. Bár ezeket a beállításokat a valóságban nehéz megvalósítani.

Alakító tényezők

A munkaügyi specializáció fogalma számos tényező részvételével alakul ki. Mindenekelőtt a meglévő és a tervezett üzembe helyezési termelési kapacitások, a munkaerő mennyisége és minősége, valamint ezek fejlesztése befolyásolja.

A második, a specializáció alakulását befolyásoló tényező a nemzeti jövedelem szintje. Ide tartozik még a felhalmozási ésfogyasztás az állami gazdaságon belül.

Az éghajlati viszonyok, a talaj és az ásványi anyagok számítanak a következő tényezőnek. Figyelembe veszik a meglévő gazdasági kapcsolatokat és azok lehetséges fejlődését. Minél kedvezőbb tényezők határozódnak meg egy adott államban, annál kiegyensúlyozottabb a nemzetközi szintű specializációban és munkamegosztásban való részvétele.

Modern globális specializáció

A munkaerő modern, globális specializálódása a nemzetközi közösség ipari és mezőgazdasági tevékenységében bekövetkezett számos változás eredménye. Az elmúlt néhány évtizedben a világtermelést megoldó fő kérdések a nyereség növelésére, a költségek csökkentésére és az olcsó munkaerő megtalálására való törekvés voltak.

Mindezek a tényezők csúcstechnológiás termelési ciklusokkal rendelkező iparágak létrejöttéhez vezettek. A fogyasztóknak a világpiacon versenyképes, kiváló minőségű termékeket kínálnak. Ezeket az iparágakat tekintik a globális specializáció fő hordozóinak.

Minden állam ismert az új áruk és szolgáltatások létrehozásának irányvonalairól.

A világ országainak specializációja

Az elmúlt néhány évben meghatározták a munkaerő modern szakosodását. Ez rávilágított a különféle csúcstechnológiás berendezések, áruk és szolgáltatások jelentős beszállítóira a globális piacon.

Ma az USA-ban a fő személy- és teherautó-szállítóknak a General Motors, a Chrysler, Németországban a Volkswagen, az Opel, Franciaországban a Renault, a Peugeot, Angliában a Rolls-Royce stb.

Japán átvette a vezetéstpozíciókat a világszínvonalú gépiparban. Olyan márkákról ismert, mint a Mitsubishi, Toyota. Ezen országok szinte mindegyike vezető szerepet tölt be az elektronikus berendezések értékesítésében. Ez azt bizonyítja, hogy a transznacionális vállalatok nagy hatással vannak a világ termelési szerkezetére. A munkaerő szakosodása is alájuk tartozik.