Hitelelméletek: elméletek osztályozása, jellemzők, leírás, fejlődéstörténet és funkciók

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30

A hitelezés hosszú története során a bankok különféle rendszereket hoztak létre a hitelek meghatározott szempontok alapján történő csoportosítására a hitelkezelés hatékonyságának javítása érdekében. Ennek megfelelően az ügyfél a helyzettől és feltételektől függően többféle formában kaphat kölcsönt.

A hitelelméletek evolúciója

A kölcsönök elméleti indoklása két fő területre ágazik. Ezt a besorolást naturalista és tőketeremtő elméletek képviselik.

Naturalista elmélet

A hitel naturalista elméletének kezdetét A. Smith és D. Ricardo rakta le, akik a kölcsönt a termelőtőke forgalmának egyik formájának tekintették. Ennek az elméletnek a fő szempontjai a következők:

• A természeti anyagi javak képezik a kölcsön tárgyát.
• A kölcsöntőkét a termelőtőkével azonosítják.
• A bankok közvetítőként működnek a tőkemozgásban, és passzív szerepet szánnak a hitelnek,termelő tőke forgalmának biztosítása.
• A hitel mint önálló pénzügyi egység nem generál valódi értéket.
• A tőkeforgás folyamatából adódó igények behatárolják a hitelfejlesztési lehetőségeket.
• A termelő tőke forgásából származó nyereség a hitelkamat forrása - a befektetett tőkéből származó bevétel.

Tőketeremtés elmélet

A 19. század közepén a gazdaság vezető pozícióját a tőke-kreatív hitelelmélet fogl alta el, amelyet a következő gondolatok jellemeztek:

• A sokszorosítási folyamat nincs hatással a hitelre.
• A gazdaság fejlődésének fő tényezője a hitel.
• A bankok a hitelek "előállításában" részt vevő struktúrák.
• A hitel termelőtőke, mivel profitforrásként működik.

A hitelelmélet gondolatait J. Lo skót pénzember és közgazdász, valamint G. McLeod angol közgazdász fogalmazta meg. A. Gan német bankár, J. M. Keynes és R. Hawtrey angol közgazdászok, valamint E. Hansen amerikai közgazdász a 20. század elején folytatta munkáikban a tőke-kreatív hitelelmélet fejlesztését. A tudósok a következő rendelkezéseket vezették be ennek az elméletnek a módszertanába:

• A gazdaságban a vezető szerep a bankoké.
• Az aktív műveletek jelentik a banki tevékenység alapját.
• A hitel a banki tőke forrása, mivel betéteket hoz létre.
• A hitel a gazdasági növekedés egyik tényezőjeés kiterjesztette a termelést, mivel ez tőkeforrás.

A kereskedelmi és ipari tőke forgása során felszabaduló pénztőke és a lakosság pénzmozgása során keletkező pénzügyi megtakarítások együttesen kölcsöntőkét alkotnak. Hitelezés csak a felsorolt források alapján lehetséges. A hitel a gazdasági növekedést korlátozó inflációs tényezővé válhat.

Hitelkorlátok

A gazdaságban a hiteltranzakciók mértéke korlátozott. A pénz és hitel általános elmélete szerint megkülönböztetik a banki és a kereskedelmi hitel határait.

Kereskedelmi hitelkeretek

Mi határozza meg a kereskedelmi hitel határait? Ez a mutató a következő kritériumok megnyilvánulásának köszönhető:

• A kölcsön felhasználásának célja az áruk és termékek forgalmának, előállításának kiszolgálása, vagyis a forgóeszköz-szükséglet kielégítése.
• Felhasználás iránya – az ilyen kölcsönben részt vevő feleket gazdasági kapcsolatok jellemzik.
• A normál termelési ciklusba illeszkedő kereskedelmi hitel futamideje.
• A számlaforgalmon alapuló hitelbővítés lehetősége nem szünteti meg az összegkorlátozást.

Banki hitelkeretek

A pénzügy és hitelelmélet szerint a bankhitel határait a következő kritériumok határozzák meg:

• Az egyes hitelek forrásalapja a kötelezettségeken alapul, amelyekbőla maximális hitelösszegtől függ.
• Egy banki szervezet hitelportfóliójának meg kell felelnie a likviditás elveinek, ami lehetetlenné teszi a hitelfelvételt bizonyos hitelfelvevői kategóriák számára. Az ilyen szabályozásért a gazdasági szabályozási rendszer a felelős.
• Az üzleti igények korlátozzák a maximális hiteligényt.

A krediteket kutató tudományos iskolák osztályozása

A hitelelméletek szisztematikus tanulmányozásának alapvető tényezője a tudományos iskolák osztályozása, amelyek nem kötődnek konkrét oktatási és pedagógiai tevékenységhez. Négy fő tudományos iskola létezik, amelyek figyelembe veszik a hitelezési paradigmát - egy sajátos modell a hitel társadalmi-gazdasági jelentőségét befolyásoló problémák felvetésére és megoldásaira:

1. Nihilista. A hitel megrontja a társadalmi-gazdasági rendszert, negatív hatással van rá.
2. Tőketeremtő. A hitelezés pozitív hatással van a társadalmi-gazdasági rendszerre, biztosítva a korlátlan és folyamatos gazdasági növekedést.
3. Naturalista vagy semleges. A hitel semleges a rendszer szempontjából, mivel újraosztja a meglévő erőforrásokat.
4. Befektetések és pénzügyi. Ezen elmélet szerint a hitel a beruházásfinanszírozási áramlás kialakításának szerves része a gazdasági rendszerben.

Modern elméletek

A hitelelméletben az 1929-1933-as gazdasági válság előttévekben a következő ábrázolásokat tekintették főnek:

• A bankrendszer hitelbővítése. A hitelköltség csökkentésével, feltételeinek egyszerűsítésével valósul meg, provokálja és lehetővé teszi az iparág felemelkedését.
• Az állam pénzkínálata korlátozza a bankok hitelbővülését a bankjegyek aranyra cseréje terén.

A piacgazdaság ciklikus fejlesztésének gyakorlata szembement a fenti rendelkezésekkel, hiszen a ciklus bizonyos szakaszaiban a korlátlan hitelezés inflációs jellege negatívan hat a válságra, tovább súlyosbítja azt.

A hitel tőke-kreatív elméletének előírásai a modern körülmények között a gazdaság monetáris szabályozásának – monetarizmus és neokeynesianizmus – módszertani alapját töltik be, amelyek a hitelexpanziót és a hitelkorlátozást anti- - válságintézkedések. A tőkekreatív elmélet alapján kidolgozták a hitel- vagy betéti szorzó fogalmát, amelyet széles körben alkalmaznak a jegybankok pénzügyi és hitelpolitikájában. A valós banki gyakorlatot és a hitelművelet során hasonló összegű betétsorozat kialakításának lehetőségét tükrözi a multiplikátoros betétek modellje.

A nyugati közgazdászok kutatómunkájuk során jelenleg nem a hitelviszonyok jellemzőire, hanem a gyakorlati működésük sajátosságaira helyezik a hangsúlyt, illetve tevékenységük alkalmazott jellegű.

A XX. század 90-es évekéiga hazai gazdaság átvette Karl Marx egyetlen hitelelméletét, amely a következő rendelkezéseken alapul:

• Az igazi tőke csak a termelés során keletkezik, de nem hitelből jön létre.
• A polgárok és az állam készpénz-megtakarításai, valamint az átmenetileg szabad és előre mozgósított pénztőke a kölcsöntőke forrásaként szolgál.
• A reáltőke növekedési üteme elmarad a kölcsöntőke növekedési ütemétől. Ennek oka az állami és a magánszektor bevételeinek növekedése, a kreditrendszer folyamatos fejlesztése és egyéb tényezők.
• A hitelezési folyamat során a bankok pénztőkét képeznek úgy, hogy az ügyfeleknek hitelt nyújtanak úgy, hogy letétet nyitnak anélkül, hogy beszednék a pénzt. Erre a kereskedelmi és ipari tőke forgalmának biztosításához van szükség. A reáltőke-visszaszerzési folyamat követelményei korlátozzák a bankintézetek betétképzési és készpénz-tőke felhalmozási képességét.

A nyugati és hazai közgazdászok munkáiban említett, a hitelelméletet érintő tanulmányokat ma főleg a természetben alkalmazzák.