Mi az a szorzó, és milyen típusai vannak?

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30

Mi az a szorzó? Ennek a szónak, mint sok másnak az orosz nyelvben, sok értelmezése van. A legtöbb esetben olyan objektumként értjük, amely hozzájárul egy másik objektum többszörös növekedéséhez.

A szorzó fogalma

Nézzük meg, mi a szorzó a különböző szótárak szemszögéből.

Gazdasági szempontból ez a kifejezés egy szorzó.

V. Dahl Nagyorosz nyelvi szótárában ez a csillag magasságának számtani átlaga.

D. N. Ushakovnak három definíciója van ennek a fogalomnak:

• készülék nagyon gyenge áramerősség mérésére mágneses tűvel;
• egy fényképezőgép több objektívvel, amely egyszerre több képet készít ugyanarról a tárgyról;
• animációs munkás.

S. I. Ozhegov, N. Yu. Shvedova magyarázó szótárukban kettőt ad mega szorzó definíciói:

• valaminek az erősítésére használt eszköz;
• a második definíció jelentésében egybeesik D. N. Ushakov szerint a harmadikkal.

T. F. Efremova négy definíciót ad ennek a fogalomnak, amelyek közül az utolsó az animációs filmek gyártásában dolgozókra is vonatkozik, az első három pedig néhány eszköz:

• egyes mechanizmus tengelyének sebességének növelésére szolgál;
• a folyadéktest nyomásának növelése érdekében;
• olyan célból, hogy több azonos felvételt készítsen nyomtatás vagy fényképezés közben.

Az 1998-as Encyclopedic Dictionary ugyanazt a három definíciót tartalmazza, plusz egy gazdasági definíciót, és itt a szorzó olyan eszközt jelent, amely egyidejűleg színes nyomtatási mintákat készít.

Cikkünkben a szorzót közgazdasági szempontból vizsgáljuk.

A történelemből

Ezt a koncepciót először R. F. Kahn brit közgazdász fogalmazta meg a múlt század 30-as éveinek elején. Úgy vélte, a közmunkára fordított állami kiadások eredményeként megjelenik az elsődleges foglalkoztatás, amely aztán másodlagos, felsőfokú és egyéb foglalkoztatási formákat eredményez. Ez hozzájárul az utóbbi multiplikátor hatásához, valamint a kezdeti költségek okozta vásárlóerőhöz.

Később J. Keynesa foglalkoztatási szorzóhoz ez utóbbinak a jövedelemmel vagy befektetéssel kapcsolatos fogalma került. Megmutatja az első és az utolsó növekedésének arányát.

J. Keynes-szorzó

Az ő érdeme a megfontolt közgazdasági fogalom általánosítása. A beruházások növekedése egyenesen arányos bevételnövekedést biztosít, amelynek egy részét bizonyos, az élet megvalósításához szükséges javak vásárlására fordítják. Ez utóbbiak gyártói bevételhez jutnak, amelynek egy részét el is költik.

Ennek eredményeként a GDP léptékében a beruházások pozitívan növekvő hatása lesz, amit multiplikátornak nevezünk. Az határozza meg, hogy a társadalom mennyit hajlandó fogyasztásra hagyni, és mennyit spórolni.

A nemzetközi kereskedelemben részt vevő gazdaság hajlamos spórolni, importálni, adózni. Ebben az esetben a befektetési szorzó értéke kisebb lesz.

Keynes azt mondta, hogy ez az együttható pozitív hatással van a gazdaság minden szektorára. Nemcsak a beruházások szabályozását javasolta, hanem az ÉD-t is. Ehhez szükségesnek tartotta az adóemelést, ami hozzájárulna a megtakarítások kivonásához és ennek következtében az állami beruházások növekedéséhez.

Később az amerikai keynesiánusok kiegészítették a szorzó fogalmát a gyorsító elvével, mivel elkezdték folyamatos folyamatnak tekinteni.

Számítás

A társadalomban a jövedelemnövekedést a fogyasztásba kerülő részek aránya határozza meg,fogyasztási határhajlamnak (mpc) és megtakarításként mentve, a megtakarításhoz (mpw) hasonlóan elnevezve.

Az ND (∆N) növekedésére gyakorolt multiplikátorhatás egyenlő a Keynes-együttható (szorzó (K)) és a beruházás növekedésének (∆K) szorzatával. A figyelembe vett értéket az ábrán látható szorzóképlet alapján számítjuk ki.

Szorzók a makro- és mikroökonómiában

Az input-output mérleg elemzésekor mátrix együtthatót használunk, melynek segítségével az ipari végtermékek EAP-val való összekapcsolása az utóbbiak ismert, iparágon belüli felhasználásával történik.

Az összjövedelem, a foglalkoztatás dinamikájának előrejelzése a régióban az összes kiadás bármely összetevőjének növekedése miatt regionális szorzó segítségével történik.

Egy alany alapágazataiban folyamatban lévő változások hatását a gazdaság egészére a vizsgált gazdasági bázis együtthatóval értékeljük, amely tükrözi a foglalkoztatottak számának hosszú időn keresztüli növekedését, ami ennek köszönhető. ezek az iparágak.

Milyen hatással van a költségvetési költségek növekedése a bevételek egyensúlyi szintjére, azt a költségvetési kiadási szorzó mutatja.

A kiegyensúlyozott költségvetés figyelembe vett együtthatójára vonatkozik, hogy a lakosság tényleges jövedelme hányadosa a kormányzati kiadások dinamikájának, ha ez utóbbi és az adóbevételek azonos mértékben változnak.

Kiadási szorzó

Az állami és az autonóm kiadások szorzói ilyen együtthatókként működnek. Ez utóbbiról alább lesz szó.

A kormányzati kiadások hatással vannak a foglalkoztatásra és a nemzeti termelésre. Ugyanolyan hatással vannak az aggregált keresletre, mint a beruházásoknak és a fogyasztói kiadásoknak. Multiplikátor hatásuk van, ami a legfrissebb új szintek generálásában és a befektetések multiplikátor hatásában fejeződik ki.

A szorzó értékét ebben az esetben a GNP növekedésének a kormányzati kiadásokhoz viszonyított arányaként számítjuk ki.

A fogyasztási határhajlandóságon keresztül is megbecsülhető. Ebben az esetben a szorzó egyenlő az 1-nek az 1 és mcp különbségéhez viszonyított arányával.

Így a kormányzati kiadások nagyságrendjének megfigyelt dinamikája mellett a jövedelem változása következik be, amely arányosan függ az elsőtől.

A kormányzati kiadások szorzója megegyezik a beruházásokhoz viszonyított szorzóval.

Az adóknak is van multiplikátor hatása. Ez azonban nem olyan erős, mint a beruházásoké vagy az állami kiadásoké. Ez abból adódik, hogy az adók az állami költségek részét képezik, és egy része nem lehet nagyobb, mint az egész. Az adószorzót az mcp és az 1 és mcp közötti különbség arányaként számítják ki. Ez azért van így, mert az adócsökkentéskor egy részük fogyasztásra megy el, míg mások megtakarításra.

Autonóm kiadási szorzó

Lényege abban rejlik, hogy egy adott szorzó bármely összetevőjének növekedése az ND növekedéséhez vezetés ez az érték meghaladja a kezdeti költségnövekedést. A vízbe dobott kőhöz hasonlítható. Láncreakciót vált ki körök formájában. Hasonlóképpen, az autonóm kiadások hozzájárulnak a foglalkoztatás és a jövedelem növekedéséhez.

Ez a szorzó azt mutatja, hogy az egyensúlyi jövedelem hogyan nő, ha az autonóm kereslet nő.

Hatásmechanizmus és autonóm együttható számítás

Egyes emberek többletköltségei további bevételi forrást jelentenek mások számára. Az utolsók az áruk és szolgáltatások eladói. A következő forgalmi körben megszerzett bevételük a ráfordításukra válik, ami hozzájárul az aggregált termékkereslet növekedéséhez.

Az autonóm szorzót az 1 és a kifejezés (1 - mpc - befektetési határhajlandóság + ugyanannyi az importhoz képest) arányával számítják ki. Az adók nevezőben való figyelembevételekor az mpc-t meg kell szorozni 1 különbségével és az ND-hez viszonyított adószinttel.

Az autonóm kiadások magukban foglalják a beruházásokat, a kormányzati kiadásokat és a nettó exportot. A multiplikátor hatást egyértelműen szemlélteti a szakasz 3. ábráján látható "kasiás-kereszt".

Az autonóm költségek bármelyikének növekedése az egyensúlyi pont felfelé és jobbra történő eltolódásához vezet, miközben a bevétel gyorsabban nő, mint az autonóm költségek.

Fő többszörösek a vállalatok összehasonlításakor

A figyelembe vett együtthatók segítségével össze lehet hasonlítani a különböző jogi aktusokatarcok. Ez a következő szorzókkal történik:

• P/E - egy részvény piaci értékének az egyiknek tulajdonítható nettó nyereséghez viszonyított aránya (0-tól 5-ig - a vállalat alulértékelt);
• P/S - az arány, amelyben a számláló azonos, a nevező pedig az egy részvényre jutó eredmény (a norma 2, ha az érték kisebb, mint 1, a vállalat alulértékelt);
• P/BV - az azonos érték aránya az egy részvényre jutó vagyon értékéhez viszonyítva (1-nél nagyobb érték rossz pozíciót jelez a társaságban, ha 1-nél kisebb, akkor jól megy);
• EV a vállalat valós értéke egyenlő az adósságkötelezettségek és a piaci kapitalizáció összegével, csökkentve a rendelkezésre álló készpénzzel;
• EBITDA - egy jogi személy adózás, értékcsökkenési leírás és kamat előtti nyeresége;
• EV/EBITDA – piaci becslés a profitról (jobb, ha kevesebb);
• Adósság/EBITDA - hány évnek kell eltelnie egy jogi személynek, hogy nyereségből visszafizesse adósságát (minél kevesebb, annál jobb);
• EPS – törzsrészvényenkénti nettó jövedelem;
• ROE – a saját tőke megtérülése (a több, annál jobb).

Ebben az esetben az összehasonlítást ugyanazon iparághoz tartozó jogi személyek végzik. Az elemzést az összes fenti szorzóra el kell végezni.

Zárásként

Ebben a cikkben megvizsgáltuk, mi az a szorzó. Sok esetben ez olyasvalami, ami hozzájárul egy tárgy gyarapodásához. De ez nem mindig van így. És még a közgazdaságtanban is használható együtthatók több jogi személy, úgynevezett többszörös összehasonlítására, amelyek nemtöbbszörös növekedést tükröznek, de csak a gazdasági helyzetüket állapítsák meg.