Számviteli politika adószámviteli célokra: a vállalati számviteli politika kialakítása

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-01-17 18:54

Az adószámviteli célú számviteli politikát meghatározó bizonylat hasonló a számviteli számviteli szabályok szerint összeállított bizonylathoz. Adózási célokra használják. Sokkal nehezebb elkészíteni, mert a törvényben nincsenek egyértelmű utasítások és ajánlások a fejlesztésére. A szervezet adótisztviselőinek és könyvelőinek a számviteli politikával azonos módon, az adójog normái alapján kell kialakítaniuk a fiskális politikát. Ezt követően javasoljuk, hogy fordítson figyelmet azokra a főbb pontokra, amelyeket a számviteli politika dokumentumban adóelszámolási célból fel kell tüntetni.

Mi az adószámviteli politika?

Ez egy kód, amely meghatározza a cégen belüli nyilvántartások vezetésének szabályait. A dokumentum rögzíti az iratforgalom, a vállalkozási tevékenység tényállásának értékelésének és ellenőrzésének módjait. Az adóelszámolás céljára szolgáló számviteli politika mintáját törvény nem rögzíti. a számviteli politikában rögzített szabályok alkalmazása,befolyásolja a társaság munkájának eredményét és a fiskális díjak számításának alapját. Háromféle számviteli politika létezik:

• Számvitel.
• Adó.
• IFRS.

Az adózási célú számviteli politika megírásának eljárását az RF adótörvénykönyve írja le. Ez a legfontosabb törvény az adóhatóság számára. Az adóelszámolási célú számviteli politika a bevételek és (vagy) költségek, ezek elszámolásának, valamint a szervezet vállalkozói tevékenységének egyéb, az adóelszámoláshoz szükséges mutatóinak meghatározására, értékelésére és felosztására szolgáló, törvényileg engedélyezett módszerek összessége.

Számviteli politika érvényességi ideje

A társaságnak a nyitás napjától a felszámolás pillanatáig alkalmaznia kell az adóelszámolásra vonatkozó számviteli politikát. Az elfogadott fiskális politika módosításához módosítani kell:

• a szervezet által alkalmazott számviteli módszerek;
• a szervezet munkakörülményei;
• országunk fiskális jogszabályai.

Az első két esetben a számviteli politika adózási célú módosításait egy új pénzügyi időszak elejétől alkalmazzák. Utóbbi esetben attól az időszaktól, amikor a változások hatályba lépnek. Az áfapolitika évente egyszer módosítható, módosítása a jóváhagyásának időszakát követő év elejétől lehetséges. Az új szervezeteknek a megnyitásuk pillanatától kezdve adózási szempontból számviteli politikát kell alkalmazniuk. A jövedelemadónak nincs kerete. Az áfa-számítás szükségességéhez a számviteli politika elfogadásának határideje legkésőbba szervezet üzleti tevékenységének első pénzügyi időszakának lezárása. Az áfa kiszámításának adózási időszaka egy negyedév.

A kidolgozott adószámviteli számviteli politikát a módosításig alkalmazzuk. Nem kötelező évente aktualizált adópolitikát készíteni. A fiskális számvitel következetes elvet alkalmaz.

Az adózási célú számviteli politika az egész szervezetre és annak struktúráira vonatkozik. A jogi személyeknek nem kell benyújtaniuk a számviteli fiskális politikájukat a felügyelőséghez annak kidolgozása után. Ha az ellenőrök a számviteli politikát adószámvitel céljából ellenőrzik, akkor azt a társaságnak az okirat-szolgáltatási kötelezettség benyújtásától számított legfeljebb öt napon belül kell benyújtania az adószolgálatnak. Ezen utasítás be nem tartása az adóellenőrök által az adóellenőrzés végrehajtásának rosszindulatú akadályának minősülhet.

Konszolidált számviteli bizonylat készítése

A szervezetek dolgozói speciális szoftverek segítségével hozhatnak létre adózási szabályokat, figyelembe véve az összes aktuális változást. Adószámviteli célokra számviteli politika kidolgozójának nevezik. A szoftverterméket általában egy kis számviteli politika létrehozására tervezték, amely csak a legszükségesebb mutatókat tükrözi. Minden mutatóhoz a kivitelező többféle elszámolási módot ad, a cég kiválasztja a számára legmegfelelőbbet. Azokon az oldalakon, ahola kivitelezők általában példákat mutatnak be a számviteli politikákra adózási célokra.

A legelején meg kell határozni, hogy a szervezet melyik fiskális elszámolási rendszert alkalmazza:

• általános adózási rendszer (DOS);
• általános fiskális rendszer az UTII kifizetésével kombinálva;
• egyszerűsített adózási rendszer (STS);
• egyszerűsített fiskális rendszer, kombinálva az UTII kifizetésével.

Miután a szervezetet meghatározták az adórendszerrel, adóelszámolási célból mintaszámviteli politika készül.

2018-as változások

A folyó év korrekciói jelentéktelenek. Kitértek az adótörvény új rendelkezéseire. Az egyik újítás a tárgyi eszközök beszerzési költségeinek szabályozására vonatkozott. A következő négy évre kibővült azon szervezetek objektumok listája, amelyekre legfeljebb háromszoros együtthatóval gyorsított amortizációt alkalmaznak. A növekményes kulcs csak a 2018 eleje után üzembe helyezett eszközökre és csak az orosz kormány által jóváhagyott listán meghatározott alapokra alkalmazható. Ha egy szervezet rendelkezik ilyen eszközökkel, és az értékcsökkenési leírásuknál új mutatót kíván alkalmazni, akkor ezt a 2018. évi adóelszámoláshoz szükséges a számviteli politikában rögzíteni.

Nézzünk meg közelebbről három további változást ebben az évben:

• A "befektetések utáni adólevonás" fogalmának bevezetése.
• Kiigazítások a K+F kiadások elszámolásában (Kutatás és fejlesztéstervezési munka).
• Változások az előzetesen felszámított áfa elszámolásában.

Befektetések adólevonása

Ez év eleje óta az adótörvénykönyv 25. fejezete bevezette a „befektetések utáni adólevonás” új fogalmát. 2018 óta a szervezetek jogosultak az előre befizetett személyi jövedelemadót az újonnan bevezetett adólevonással csökkenteni. Ez lehet az állóeszközök beszerzésének vagy korszerűsítésének költsége a 3-7-es értékcsökkenési leírási csoportokban.

A feltüntetett költségek 100%-ban levonhatók: a díj regionális részéből legfeljebb kilenc tized, a szövetségi részből legfeljebb egy tized. A területi költségvetésbe befizetett illetékrészre vonatkozó beruházási levonás mértéke nem haladhatja meg a levonás nélküli fiskális díj és az 5%-os mértékű adó mértéke közötti különbözetet. Azaz 5%-ot kell befizetni a regionális költségvetésbe. Ha a levonás meghaladja a fiskális díjat, akkor a fel nem használt rész átkerül a következő időszakokra. A befektetési levonás a fő eszköz használatba vételének vagy értékének megváltoztatásának időszakától kezdődően kerül alkalmazásra a költségvetési díjra.

A számviteli politika értelmében 2018-ban az adóelszámolás szempontjából nem amortizálják azokat a tárgyakat, amelyek miatt a beruházások adólevonása került felhasználásra. A levonás alá vont főbb tárgyak értékesítése esetén a felhasználási időszak lejárta után a szerződés szerinti teljes összeg bevételként kerül elszámolásra. Ha a mögöttes eszköz, ami volta beruházási levonást alkalmazzák, hasznos élettartamának lejárta előtt értékesítik, a szervezetnek vissza kell fizetnie a levonás alkalmazása miatt ki nem fizetett költségvetési összegeket. Ebben az esetben a tárgyi eszköz bekerülési értéke a beszerzéskor kerül beszámításra a költségekbe.

A beruházási adólevonás igénybevételéről való döntésnél figyelembe kell venni, hogy az adóbevallás ellenőrzésekor az ellenőrnek jogában áll a levonás felhasználásával kapcsolatos felvilágosítást, anyagokat kérni. A levonást alkalmazó szervezet és az eltartott személy közötti tranzakcióit ellenőrzés alá vonják, ha az azokból származó bevétel meghaladja a 60 millió rubelt. Jelenleg törvényes, hogy a levonásra jogosult adózók meghatározása regionális szinten történik. Az alanyok önállóan határozhatják meg a beruházási kedvezmény nyújtásának feltételeit. Tekintettel arra, hogy az ilyen változtatások javítják a szervezetek helyzetét, az alanyok a tárgyév elejétől elfogadhatják a vonatkozó szabályokat és kiterjeszthetik azok hatályát. A levonás alkalmazására vonatkozó döntést a gazdálkodó egység fiskális számviteli célú számviteli politikájába be kell írni.

K+F

Változások történtek a K+F költségek elszámolására vonatkozó jogi szabályokban:

• K+F költségek további listája.
• Tisztázódott a fiskális adózásban másfélszeres együtthatóval figyelembe vehető tudományos és kutatómunka költségeinek elszámolásának rendje. Jelenleg a szervezeteknek jogukban áll figyelembe venni ezeket a költségeket azon beszámolási időszak egyéb kiadásai között, amelyben a munka vagy annak egyes szakaszai történtek.elkészült. Az év elejétől azonban a ráfordítások képezik az amortizálható immateriális javak induló árát, kizárólagos jogokat a munka eredményeként megszerzett szellemi munka eredményére. A szervezet adószámviteli politikájában rögzíteni kell a választott költségelszámolási eljárást.

Input ÁFA

2018 elején változások történtek az áfaköteles és nem áfaköteles ügyletekkel rendelkező szervezeteket illetően. A társaság a tevékenység végzése során köteles az adóköteles és nem adóköteles ügyletek előzetesen felszámított fiskális díjáról külön nyilvántartást vezetni. Ha a nem adóköteles tranzakciók összköltsége nem haladja meg az 5%-ot, a szervezetnek jogában áll nem vezetni külön nyilvántartást, és a teljes adótartozási díjat levonni.

A törvényi változások többé nem teszik lehetővé a vállalatok számára, hogy ne különítsék el az előzetesen felszámított áfa elszámolását az adóköteles és a nem adóköteles ügyletek tekintetében. Csak a teljes adólevonási jog marad meg. Így a 2018. évi adóelszámolás céljára szolgáló, az áfa elszámolással foglalkozó szervezet OSNO szerinti számviteli politikáját a jogszabályi változásoknak megfelelően módosítani kell.

Számviteli politika az OSNO hatálya alá tartozó vállalatok számára

Adószámviteli célból a vállalati szabályzatnak a következő pontokat kell tartalmaznia:

• A jövedelemadó kiszámításának szabályai. A dokumentumban meg kell határozni a bevételek és kiadások felosztásának sorrendjét. A kereskedelmi tevékenységet folytató szervezetek számára ez a kérdés a fő. Nonprofit szervezetek számáraadópolitika írásakor megoldódó probléma az adóköteles és nem adóköteles bevételek és ráfordítások minden munkánál elkülönített elszámolása miatt. Ez az adószámviteli politika egyik fő paramétere.
• Könyvelés külön. Az egyes célokra támogatásban részesülő szervezetek esetében az említett nyilvántartások vezetése kötelező. Ha az ilyen pénzeszközöket átvevő társaság nem rendelkezik ilyen elszámolással, a bevétel a beérkezéstől számítva adókötelesnek minősül. A törvény nem írja elő, hogy az ezek terhére keletkezett bevételeket és kiadásokat hogyan kell külön elszámolni, ezért ezt a pontot pénzügyi szakembernek kell az adószámviteli elszámolási politikában egy szervezet példáján tisztázni. Például, ha egy szervezetben a bevételek és kiadások fel vannak osztva a törvényben meghatározott és a bevételt termelő tevékenységek között, akkor a számviteli nyilvántartások adóként is használhatók. Ha a számvitelben nincsenek szükséges információk, akkor a szervezetnek joga van ezeket részletekkel kiegészíteni. Fontos elkülöníteni a szervezet gazdálkodási költségeit és a nem adóköteles bevételből finanszírozott közvetett költségeket, mivel ezek jogszabályi tevékenységhez kapcsolódnak. Bár a közvetett költségek egy része kereskedelmi tevékenységgel is kifizethető. A közvetett költségek differenciálása a kifizetésük tényleges mennyiségén alapul.
• Az értékcsökkenés hatálya alá tartozó ingatlan. Az ilyen vagyontárgyak meghatározásának eljárását törvény írja elő. A számviteli politikában az adószámvitel szempontjából, egy szervezet példájával, meg kell határozni az értékcsökkenési leírás módszerét. Van egy lineáris és egy nemlineáris módszer. Választás ittaz üzleti tevékenységet gyakrabban az értékcsökkenés lineáris, egyszerűbb számítási módja mellett végzik. A cég által választott módszer a tárgyi eszközökre vonatkozik, függetlenül azok beszerzésének időpontjától. A nyolcadik, kilencedik és tizedik értékcsökkenési csoportba tartozó épületek, vagyontárgyak esetében a számviteli politikában választott adózási módszertől függetlenül a lineáris módszert alkalmazzuk, függetlenül attól, hogy azok működési időszakát mikor kezdték el. Ez könnyen ellenőrizhető a számviteli politika adózási célú auditálásakor. A szervezetben minden számításnak a számviteli adópolitikával összhangban kell történnie. Így például az adószámviteli számviteli politika lehetővé teszi a törvényesnél alacsonyabb mértékű értékcsökkenési leírás kiszámítását, ha ezt a dokumentum rögzíti. Az üzleti tevékenységekben a csökkenő mutató alkalmazására vonatkozó döntést a szabályzat az értékcsökkenési leírási módszer megválasztásával írja elő. Ha csökkentett értékcsökkenési kulcsot alkalmazó szervezetek amortizálható ingatlant értékesítenek, a végső költséget az alkalmazott értékcsökkenési kulcs alapján határozzák meg.
• Amortizációs prémium, amely a tárgyi eszközök bekerülési értékét jelenti, amely legfeljebb a szervezet befektetett eszközeinek bekerülési értékének 10%-a, vagy a tárgyi eszközök változása esetén felmerülő költségek legfeljebb 10%-a vehető figyelembe újjáépítés, felszámolás vagy korszerűsítés miatt. Kivételt képeznek az ingyenesen átvett tárgyi eszközök. Az értékcsökkenési bónusz különösen az értékcsökkenési leírás hatálya alá tartozó ingatlanokra vonatkozik. Eközben a nem kereskedelmi tevékenységet folytató szervezetek vagyonát, amelyet bizonyos célokra bevételként kapnak, vagy ilyen pénzeszközök terhére vásároltak, és amelyeket az alapszabálynak megfelelő tevékenységek végzésére használnak, nem amortizálják. A prémium igénybevétele a szervezet joga, melynek igénybevételét a szervezet számviteli bizonylatában rögzíteni kell az adóbeszedés adóztatása céljából. A számviteli bizonylaton fel kell tüntetni a prémium összegét és az azt alkalmazó objektumok listáját.
• Dologi kiadások. A szolgáltatásnyújtásra elköltött anyagok és nyersanyagok leírási költségének kiszámításakor a fiskális politika az alapanyagok és anyagok kiválasztott értékelési módszereinek egyikét írja elő: egységnyi készletköltséggel, átlagköltséggel, önköltséggel. az első felvásárlások (FIFO). Ugyanígy a cég pénzügyi szakembere is értékelheti a továbbértékesítésre vásárolt árukat, amit a számviteli politika is előír a fiskális díjak kiszámítása céljából.
• Közvetlen és közvetett költségek. Ha a szervezet az elhatárolásos módszert választotta a bevételek és kiadások meghatározásához, akkor a beszámolási időszakban felmerült termelési és értékesítési költségeket közvetlen és közvetett kategóriákra osztják. A szervezet maga is felsorolja a közvetlen költségek listáját az adószámítási politikában. Vegye figyelembe, hogy a költségek közvetlen és közvetett felosztása minden szervezet esetében szükséges, mind a termékeket gyártó vagy értékesítő, mind a munkát végző vagy a szolgáltatásnyújtás terén. A szolgáltatók hozzárendelhetik a felmerülő közvetlen vagy közvetett költségeketa beszámolási időszakban a kereskedelmi tevékenységek eredményének teljes csökkentése érdekében.
• Kiadások lefoglalása. Ha egy szervezet nem kereskedelmi tevékenységet folytat, akkor tartalékot képezhet a vállalkozási tevékenységével kapcsolatos jövőbeni kiadásaira, amelyeket az adószámítási alap meghatározásakor figyelembe kell venni. Az állami szervezet maga dönt arról, hogy a jövőbeni kiadásokra tartalékot képez-e, vagy nem képez, és az adópolitikában meghatározza, hogy a forrástartalékot milyen költségfajtákra fordítja. A leggyakoribb költségek közül kiemelhető a tárgyi eszközök javításával, valamint a személyzet fizetésével kapcsolatos kiadások (beleértve a szabadságokat is, amelyek többsége a nyári időszakban történik). Külön az adózási célú számviteli politikában szükséges a kétes tartozások tartalékának rögzítése. Nem a szervezet költségeinek egyenletes leírására jön létre, hanem a tartozás egy részének előre történő leírására. Ez az adósság még később a kétes kategóriából, nagy valószínűséggel a reménytelen kategóriába kerül. A fiskális politikában az adósságtartalék képzésénél nem a nonprofit szervezetekre vonatkozó általánosra, hanem egy speciális normára célszerű hivatkozni. A gyakorlatban a kiadások tartalékolásához célszerű külön adónyilvántartást létrehozni, amely a különféle jövőbeli kiadásokra vonatkozó tartalékokat tartalmazza. A fiskális számviteli nyilvántartások típusait és a bennük lévő adatoknak a fiskális számvitel elemző részéhez való megjelenítésének eljárását maga a vállalat dolgozza ki, és beállítja a szervezet fiskális kiszámítására vonatkozó számviteli politikáját.díjak.
• ÁFA. Ennek az adódíjnak a kiszámítására a szervezetnek kevés lehetősége van. Az adószámítás minden jellemzőjét a törvény írja elő. Az adóköteles és nem adóköteles ügyletek elkülönített elszámolásának kérdését az adózó dönti el.

Számviteli politika az egyszerűsített adórendszer alá tartozó cégek számára

Azok a szervezetek, amelyek az adózás tárgyát „bevétel mínusz kiadások” választották, a regionális hatóságok által megállapított differenciált kulcsok szerint fizethetnek adót. Az egyszerűsített adózási rendszerben szereplő "bevétel mínusz kiadás" szerinti társaság az adószámviteli politikában az adószámviteli politikában annak megírásakor döntését a dokumentumban rögzíti. Azon szervezetek számára, amelyek egyetlen adót számítanak ki a bevételek és a kiadások különbözetére, a kiadások elszámolása rendkívül fontos.

Az egyszerűsített adórendszerben működő szervezetnek választania kell az alapanyagok és anyagok értékelési módszerei közül:

• leltári áron;
• átlaggal számított költségen;
• első vásárlás (FIFO) ár.

A szervezet a számviteli politikában írja elő választását. Általában a számvitelben használt módszerhez hasonló módszert választanak.

Példa az adószámviteli politikára

Ez egy példa egy alapvető adózási rendszert alkalmazó társaság adópolitikájára.

Számviteli politika dokumentum	Jóváhagyott verzió	Alap (az orosz adótörvénykönyv cikke)
Eljáráskönyvelés	A számvitel a társaságnál az adózási díjak számításánál a számviteli nyilvántartások alapján történik a számviteli osztályon, kiegészítve az adózás elszámolásához szükséges adatokkal a törvényi előírásoknak megfelelően.	313, 314
A bevételek (kiadások) elszámolásának rendje	Az adózási díjak számítása során az eredményszemléletű elszámolás történik.	271, 273
A nyersanyagok és kellékek leírásának módja	A költségek összegének kiszámításakor az árugyártás vagy a munkavégzés során felhasznált anyagok, nyersanyagok leírásakor az átlagköltség becslésének módszerét alkalmazzuk	254
Módszer a megvásárolt áruk eladási költségének becslésére, az árbevétel csökkentésére	Az áruk értékesítése során a beszerzési költséget a szervezet határozza meg az adózás céljából átlagos áron	268
A szerelvények és berendezések leszerelése	Az anyagköltségek, a szerszámok és szerelvények költségének elszámolása a működés megkezdésekor	254
Amortizáció számítási módszerei	Lineáris módszer	259
A tárgyi eszközökre fordított beruházások elszámolási módszerei	Az adózási célú tőkekiadás növeli a mögöttes eszköz kezdeti költségét.	258
Az áruk előállításának tulajdonítható közvetlen költségek listája	A közvetlen adózási költségek az anyagköltségek, a munkavállalói kompenzációs költségek, a munkavállalók kötelező társadalombiztosítási költségei, a termelésben dolgozók kötelező biztosítási költségei, az állóeszközök értékcsökkenése.	318
Közvetlen költségek és elszámolásuk	A szolgáltatások teljes körű nyújtásával kapcsolatos közvetlen költségek. A termelésből és értékesítésből származó bevételek egy bizonyos időszakra történő csökkenésének tulajdoníthatók, anélkül, hogy a folyamatban lévő termelés egyenlegéhez kapcsolódnának.
Eljárás a közvetlen költségek be nem fejezett termeléshez történő hozzárendelésére	A közvetlen költségeket a gyártás hátralévő része és az előállított termékek között könyvelik el a közvetlen költségtételekhez viszonyítva.	319
Egy szervezet által vásárolt áruk összegének kiszámításának eljárása	Az áruk beszerzési költsége tartalmazza az áru eredeti árát, valamint a szállítási költségeket.	320
Az adóelőleg befizetésének a pénzügyi eredményhez való havi rendszerességgel történő hozzájárulásának eljárása	Ha a szervezet előleget fizet, akkor azt a negyedéves előleg egyharmadának megfelelő összegben fizesse ki.	268
ÁFA-követelmény-terjesztési platform	Az eladók által bemutatott adóterhek összegét a törvény meghatározott arányban vonja le. Ugyanakkor a kiszállított áru mennyiségén, amely a levonandó adó felosztásának alapja, az értékesítésből származó bevételt kell érteni a díj figyelembevétele nélkül.	170
ÁFA-elosztási eljárás	Tranzakciók lebonyolítása során az adólevonás teljes egészében megtörténik, ha az áruk beszerzésére fordított összes kiadás aránya nem haladja meg az összköltség öt százalékát.
ÁFA elszámolási eljárás adóköteles és nem adóköteles tranzakciókra	A társaság az adóköteles és nem adóköteles ügyletek egyidejű lebonyolítása során minden ügyletről külön-külön vezeti az áfa nyilvántartást. A vásárolt áruk fiskális díjainak összege a 19-es számlán külön kerül elszámolásra a tranzakciókhoz való tartozás jelével: fiscalable; nem adóköteles; egyszerre adóköteles és nem adóköteles.	149

A táblázat azokat a főbb pontokat tartalmazza, amelyeket a 2018-as évre vonatkozó adóelszámolási célú számviteli politikába be kell írni.

IP-cím könyvelése

Az egyéni vállalkozók adózási célú számviteli politikája ugyanúgy alakul, mint a szervezetek esetében.

Ha a vállalkozó az OSNO-n van, akkor regisztrálnia kell:

• Rögzítési eljárás az adóterhek kiszámításához.
• Eszközök és források elszámolásának eljárása.
• Lehetőség adókedvezmény alkalmazására az alkalmazottak után.
• Az eladásra vásárolt anyagok és áruk értékelésének módszere (megvalósítás).

Ha a vállalkozó az egyszerűsített adórendszert alkalmazza, akkor a fiskális számviteli politika a következőket tükrözi:

• A bevételek és kiadások nyilvántartásának és könyvelésének módja.
• A befektetett eszközök számviteléről szóló rész tartalmazza a tárgyi eszközökhöz kapcsolódó vagyon beszerzésének költségét és a szervezet kiadásaihoz való hozzárendelésének rendjét.
• Anyagok és áruk ellenőrzése, amely tükrözi a költségszámítást és a költségekbe történő leírási eljárást, az éghető anyagok arányosítását, a hozzáadottérték-adó tükrözésének eljárását.
• Szabályozza az áruk eladási költségeit, beleértve a tárolási és karbantartási költségeket, a helybérleti és hirdetési költségeket, valamint azt, hogy ezek adózási szempontból hogyan kerülnek elszámolásra.
• Veszteségelszámolás, a korábbi évek pénzügyi veszteségei és a tárgyévi szervezeti eredményre számított legkisebb adót meghaladó összegű pénzügyi veszteségek beszámítási rendjének ismertetése.

A fenti információkat tartalmazó bizonylatot az előző időszak végén vagy a tárgyév elején az adóelszámolás számviteli politikájáról szóló végzéssel hagyják jóvá. Az adminisztratív dokumentum szerint a házirend végrehajtásának ellenőrzését a felelős személy látja el. Ez az alkalmazott általában maga a vállalkozó.