Industry of Mongolia: szolgáltatások és statisztikák

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30

A mongol gazdaság alapját a történelemben a mezőgazdaság és az állattenyésztés tartották. Ennek az államnak az Ázsia délkeleti részén található földjei hatalmas természeti erőforrásokban gazdagok. A mongolok rezet, szenet, molibdént, volfrámot, ónt és aranyat bányásznak. Mongóliában a bányászat jelentős állami-gazdasági szektort képvisel, de nem a nyersanyagok kitermelése az egyetlen iparág, amelyben az ország lakossága érintett.

A gazdaság története

A mongol ipar története 1924-re, a Mongol Népköztársaság kikiáltásának évére nyúlik vissza. Ez előtt az időszak előtt nem volt ipar, nem volt olyan, hogy munkásosztály. A lakosság csak az állattenyésztési termékek feldolgozásával foglalkozott, többek között bőr-, báránybőr-, nemezhengerlés, kovács- és asztalosmunkával. IlyenA termelési típusok kézműves jelleggel bírtak, és a helyi lakosság tanyai szükségleteinek kiszolgálására irányultak. A kézi gyártást a gyapjú és bőr elsődleges feldolgozásával foglalkozó vállalkozások, asztalos-, lakatos-, kovács- és egyéb műhelyek képviselték.

Az egyetlen iparág Mongóliában abban az időben a Nalaykha traktus szénbányái voltak. Az ország egyes régióiban külföldiek illegálisan foglalkoztak arany és nemesfém kitermeléssel.

A múlt század első felében az ázsiai állam teljes mértékben a külföldről érkező iparcikkek behozatalától függött. Éppen ezért a köztársasági kormányzat egyik elsődleges feladata a saját ipari vállalkozások létrehozása volt. A fiatal és gazdaságilag éretlen állam útjában két probléma állt: a képzett munkaerő és az anyagi források hiánya. A Szovjetunió segítséget nyújtott ezeknek a kérdéseknek a megoldásában.

Ipari fejlesztési időszak

Az első szakaszban megkezdődött a könnyű- és élelmiszeripar kialakulása Mongóliában. Az akkori fiatal köztársaság megteremtette a gazdaság modern energiablokkjának alapjait. Az 1920-as években mindenhol megkezdődött a feldolgozóipari vállalkozások építése. 1933-ban tégla-, fűrész- és gépgyárak kezdtek működni Ulánbátorban, megnyílt az első erőmű.

Meglehetősen nehéz röviden elmondani Mongólia iparáról. A gazdaság könnyű- és élelmiszerágazatának fokozatos fejlődéséhez olyan üzemanyag- és energiaiparra volt szükség, amelyképes megfelelni a termelés növekedési ütemének. A fejlődésben bizonyos ugrást hajtott végre Mongólia szénipara. A Nalaikha-i szénbányák többségét kibővítették és gépesítették, és új lelőhelyek fejlesztése kezdődött meg az Under-Khane, Yugotszyr és Sain-Shande régiókban. A mongol szénipar nagyobb mértékben kielégítette a szilárd tüzelőanyagok iránti hazai keresletet. A helyi szenet különösen az 1939-es ulánbátori egyesített erőműben és a kis erőművekben használták fel.

Ugyanebben az időszakban a mongol ipar egy másik specializációja jelent meg - fémfeldolgozó vállalkozások, köztük egy vasöntöde. Sorra épültek a nyomdák, papírgyárak, építőanyag-gyártásra, aranyfeldolgozásra, stb. szakosodott vállalkozások.

Mongólia ma

A Szovjetunió összeomlása után a szovjet köztársaságoktól a külső GDP csaknem egyharmadát adó támogatás megszűnt, ami a mongol gazdaság elhúzódó hanyatlásához vezetett. Az iparágaknak alapvető gazdasági reformokra volt szükségük.

Az ország kormánya új irányt vett az ország fejlesztésében, amelynek célja a piacgazdaság kiépítése. A reformok során a nemzetgazdaság legtöbb területén számos radikális döntés született. Az állam felhagyott az árképzési folyamat ellenőrzésével. A bel- és külgazdasági tevékenység liberalizálásával kísérletek történtek a bankrendszer, az energiaszektor újjáépítésére, valamint a föld-, ill.a külföldi befektetések vonzását célzó intézkedések végrehajtása. Mongólia részt vesz a nemzetközi pályázatokon.

A reformfolyamat azonban a kommunista mozgalom ellenállása és a gyakori kormányváltások miatti politikai instabilitás következtében felfüggesztésre került.

A gazdasági válság tetőpontja 1996-ban következett be egy sor természeti katasztrófa és a réz és a kasmír világpiaci árának csökkenése után. Ennek ellenére a következő 1997-et az ország gazdasági növekedésének évének ismerték el. Ugyanebben az évben Mongólia a WTO teljes jogú tagja lett. És bár Oroszország 1999-es olaj- és olajtermék-exportjának betiltására vonatkozó döntése volt a legkárosabb hatással a mongol gazdaság helyzetére, az ország magabiztos lépésekkel haladt tovább.

1999 óta a WTO döntése alapján ezt a fiatal és ígéretes államot évente pénzügyi támogatásban részesítik a partnerországok: Kína, Oroszország, Dél-Korea, Japán. És bár a gazdasági mutatók és az ipari fejlettség mértéke Mongóliában aligha nevezhető fejlettnek, sok szakértő szerint ennek az országnak a gazdasága a legprogresszívebb a világon. Véleményük szerint az állam potenciálja óriási, tekintettel az ásványi nyersanyagkészletekre, amelyek fejlesztése még korai stádiumban van.

Az ipar alapja: természeti és munkaerőforrások

A sok értékes ásványi nyersanyag lelőhely ellenére ezek fejlesztése a számos korlátozás miatt nem valósul meg teljes körűen. Mongóliában négykor bányásznak barnaszenetlelőhelyeket, az ország déli részén, a Taban-Tolgoi hegység területén pedig szénlelőhelyeket fedeztek fel. Az előzetes adatok szerint a geológiai készletek több milliárd tonnát tesznek ki. Aktívan fejlődik a kisméretű volfrám altalaj és a fluorpátban gazdag területek. A réz-molibdénércek felfedezése az Erdenetiin-ovoo-hegyen szolgált alapul egy bányászati és feldolgozó üzem létrehozásához, amely körül Erdenet iparvárosa található.

Mongólia olajipara a múlt század közepe óta aktívan fejlődik. Ennek az iparágnak az egyik fő vállalkozása egy olajfinomító Sain Shandában, a kínai határ közelében található városban.

Tömeges foszforit-lerakódásokat fedeztek fel a Khuvsgul-tó közelében. Mára azonban a terület fejlesztése felfüggesztésre került, a környezeti veszélyek miatt még azt sem engedték teljes mértékben kibontakozni. Ismeretes a zeolitok felhalmozódása a föld belsejében - Mongólia a Szovjetunióval közösen kereste ezt az anyagot. Ma azonban ezeket az alumínium-szilikát csoportba tartozó ásványokat, amelyeket a mezőgazdaságban biostimulációs folyamatokra és adszorpcióra használnak, finanszírozás hiányában gyakorlatilag nem bányásznak.

Mongóliában bármely iparág fejlődése a munkaerő-forrásoktól függ. A lakosság száma 2018-ban 3,119 millió fő, ennek körülbelül egyharmada munkaképes korú állampolgár. A lakosság egy része (körülbelül 40%) a mezőgazdaságban dolgozik, Mongólia iparában - körülbelül 20%. A lakosság többi része a szolgáltató szektorban dolgozikmagánvállalkozás és háztartás. A munkanélküliségi ráta 9%.

Élelmiszertermelés

Röviden Mongólia iparáról, amely a lakosság élelmezési szükségleteit biztosítja, elmondhatjuk: ez a gazdasági ágazat a teljes termelés mintegy 40%-át adja. Ebben az iparágban a tej- és hústermékek gyártása aktívan fejlődik. Kistelepüléseken (aimagok) számos olajfinomító és leválasztópont épült. Érdemes megjegyezni, hogy néhány évtizeddel ezelőtt Mongólia nem számíthatott kereskedelmi vaj előállítására. Ma az egyik fő exportpozíció.

A mongóliai élelmiszeripar fő összetevője a tej. Ulánbátorban van egy tejüzem, amely naponta több tucat tonna tejet és tejszínt dolgoz fel. Ebben a vállalkozásban minden gyártási folyamat régóta automatizált és gépesített. A fővárosi tejüzem pasztőrözött tej- és savanyú tejtermékeket, vajat, túrót, édes mázas túrót, fagyl altot gyárt. Ez a vállalkozás Mongólia vezető élelmiszer-feldolgozó üzeme.

Ulánbátortól nem messze található egy nagy, modern technológiával felszerelt húsfeldolgozó üzem, melynek köszönhetően az üzem műhelyei magas termelési eredményeket mutatnak. A húsfeldolgozó üzem komplexumában húskészítményeket feldolgozó üzletek, félkész termékek, kolbászfélék,konzervek. A húsfeldolgozó ipar áruinak túlnyomó részét más országokba exportálják.

A hús- és tejtermékgyártás mellett Mongólia élelmiszeriparát a tej-, cukrász-, pék-, likőr-, hal- és egyéb iparágak képviselik. Néhány évvel ezelőtt az élelmiszeripar új iránya kezdett gyorsan fejlődni a köztársaságban - a lisztőrlés. Ma az ország a nemzeti termelők termékeinek terhére lisztben elégíti ki polgárainak szükségleteit. Az ulánbátori malom mellett, amely évente több mint 30 ezer tonna lisztet állít elő, számos gépesített lisztmalom működik az aimagokban.

Ipari üzem Ulánbátorban

A mongóliai könnyűipari gyárak közül mindenekelőtt meg kell említeni a fővárosi ipari üzemet - ez az egyik legnagyobb mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozó vállalkozás. Az ulánbátori ipari komplexum 1934-ben épült. Ezt a vállalkozást később a szocializmus idejéből a hivatásos ipari személyzet kovácshelyének kezdték nevezni. Az ipari komplexum modern berendezésekkel felszerelt üzem- és gyáregyüttesből áll. Gyapjúmosó-, ruha-, fésült-, nemezelő-, cipő-, nyerges- és textilműhely működik. Az ulánbátori ipari komplexum chevrovy-, króm-, báránybőr-, bőr- és egyéb gyárakat is tartalmaz a szerkezetében. Az üzem által előállított fő termékek:

• különféle gyapjúszövetek;
• érzet;
• drap;
• ruha;
• cipők minden évszakhoz;
• csizma;
• tevegyapjú takarók;
• táskák;
• felsőruházat.

Az üzem termékei nemcsak az országon belül keresettek, hanem más országokba is exportálják. Az ipari komplexum a termelési szféra bővítésére törekszik. Ennek a holdingnak a fejlődésével az egyes műhelyek már régóta önálló vállalkozási státuszt nyertek.

Haladás a nehéziparban

Az elmúlt néhány évben az ország pozitív tendenciát mutatott az energia-, a szén-, az olaj-, a fémmegmunkálás, a bányászat, az építőipar, a fafeldolgozás és más iparágak fejlődésében. Az átlagos éves növekedési ütem meghaladja a többi volt szocialista köztársaság hasonló adatait. Mongólia ipari növekedési üteme sok gazdasági szakértőt meglep, hiszen a nem is olyan régen legelmaradottabbnak tartott ország folyamatosan közeledik a fejlett hatalmak szintjéhez.

A nemzetgazdaság fő ágazatainak fejlesztése érdekében a mongolok arra törekednek, hogy az ipari termelést a világátlagnak megfelelő új szintre emeljék. Az ország kormánya kiemelt figyelmet fordít saját vegyi-gyógyszerészeti, biológiai termelés létrehozására és létrehozására, amely óriási szerepet játszik a gazdaság fő ágazatának - az állattenyésztés és a mezőgazdaság - kiterjesztésében Mongóliában. Az iparág, mint már említettük, a munkaképesek körülbelül 20%-át foglalkoztatjaa lakosság aránya, míg a munkaképes polgárok közel 40%-a foglalkozik állattenyésztéssel, földműveléssel, növénytermesztéssel.

A mongol városok iparosítása és a szénipar fejlesztése

Röviden Mongólia szakterületeiről, iparágairól, amelyek az ország gazdaságának üzemanyag- és energiablokkjának alapját képezik, elmondhatjuk, hogy ezek alapvetőek a nemzetgazdaság fejlődésében. Ebben a szegmensben a köztársaság szénipara foglalja el a fő helyet. Ma Mongóliában 13 nagy lelőhelyen bányásznak barna- és feketeszenet. A legkeresettebb exporttermék a koksz és a kiváló minőségű szén, amelyet az Ulánbátor melletti Nalaykha kerületben bányásznak.

Mongólia egyes régióinak szénmedencéje, különösen Uverkhangay és Sukhe-Bator aimakban, a működő bányák nemcsak saját településeiken, hanem néhány szomszédos településen is teljes mértékben kielégítik a szilárd tüzelőanyag-szükségletet. Nem is olyan régen új szénbányákat helyeztek üzembe, és a régi vállalkozásokat új berendezésekkel szerelték fel. Ez a lépés természetesen az átlagos éves termelés több mint 10-15%-os növekedéséhez vezetett.

A lelőhelyek kialakítása során a széntelepekkel egyidejűleg gyakran fedeznek fel érc-, azbeszt-, mészkő- és egyéb értékes nyersanyagok természetes készleteit. Ma Darkhan-Uul az egyik gyorsan fejlődő ipari központnak számít. Itt, a Sharyn-Gol szénmedencén belül ipari és energetikaikomplexum, amely a nemzetgazdaság minden szféráját és a lakosság szükségleteit szénnel látja el. Ezért nevezik a mongolok Darkhan-Uul városát a „barátság virágának”. A komplexum építésében a volt Szovjetunió országai (Oroszország, Kazahsztán), Kína, Japán és Kanada jelentős segítséget nyújtanak a köztársaságnak. A komplexum fő objektumai több nagy szénbányászati vállalkozás, egy vasúti közlekedési csomópont, egy nagyfeszültségű vezeték és egy lift legyen. Ma Mongólia újabb gazdasági és kulturális központjának megszületésének folyamata zajlik itt.

Olajtermelés, villamosenergia-termelés

Az üzemanyag-bázis és az ipari szektor egészének növekedésével a villamosenergia-termelést új szintre kell emelni. Néhány évtizeddel ezelőtt még a távoli vidékeken sem hallatszott az elektromosság. A villamosítás szükségességét ma már nemcsak a lakosság háztartási szükségletei magyarázzák, hanem elsősorban a termelés gépesítésének és automatizálásának szükségessége az országban, valamint a késztermékek teljesítményének növekedése. A helyi erőmű alállomások az aimag központokban működnek.

Más ipari ágazatokkal ellentétben az olajfinomítás viszonylag fiatal szakterület Mongólia iparában. Az ipar még gyerekcipőben jár, ugyanakkor az ország a benzin felét saját szükségletére állítja elő, a többit pedig importálja.

Az egyetlen jelentős olajfinomító központ Kelet-Góbiban található. Nem is olyan régen jelent meg ittegy fiatal város - Dzunbayan, amely infrastruktúrának, valamint kulturális és közösségi létesítményeknek is otthont ad. A keleti Góbi Mongólia üzemanyag-szükségletének csaknem felét fedezi.

Mongóliában a feldolgozóipar és a feldolgozóipar bővülése miatt az áramköltségek évről évre emelkednek, ami arra készteti a kormányt, hogy fontolja meg új hőerőművek építését.

Ásványércek és fémek bányászata

Bányászati kellékek Mongólia:

• arany;
• mangán;
• tungsten;
• mágneses vasérc;
• ólomércek;
• strasszkő;
• türkiz és egyéb színes-, nemesfémek;
• só.

A nagy lelőhelyek közelében bányászati és feldolgozó vállalkozások épülnek. Mongólia volfrámot, fluorpátot és bizonyos típusú színesfémeket exportál más országokba. A mongóliai vaskohászatot egy mechanikai feldolgozóüzem képviseli egy vasöntödével Ulánbátorban. Itt mezőgazdasági berendezéseket, kéziszerszámokat, kisgépeket gyártanak belföldi és export értékesítésre.

A köztársaságban márványt, mészkövet, azbesztet, gipszet, ásványi festékeket bányásznak. Az ilyen típusú nyersanyagok kitermelése lehetővé teszi az építőanyag-ipari szektor fejlődését. Az elmúlt néhány évben több tucat vállalkozást helyeztek üzembe, köztük egy házépítő üzemet Sukhbaatarban. Mész, cement, tégla, pala és egyebek gyártásával foglalkoznaképítő áruk. Külön figyelmet érdemel egy nagy panellakás-építő üzem Mongólia fővárosában, egy üveggyár Nalaikhában, vasbeton- és téglagyárak Ulánbátorban. A műhelyekben komplex gépesített technológiákat alkalmaznak. Minden vállalkozás modern technológiával van felszerelve.

Az építőanyagok gyártása és megfizethető áron történő értékesítése a lakosság számára fontos szempont a közelmúltban nomádnak számító nép számára. A mongolok átállását a letelepedett életre elősegíti a kényelmes házak, infrastrukturális létesítmények nagyarányú építése, valamint a városokban és az aimakban a tömegközlekedési hálózat fejlesztése.

Mezőgazdaság

Mongólia Mezőgazdasági és Könnyűipari Minisztériuma mindent megtesz annak érdekében, hogy támogassa a gazdaság mezőgazdasági szektorát és megteremtse a legkedvezőbb feltételeket a fejlődéséhez. Az állam fennállásának története során a mezőgazdaság a gazdaság középpontjában állt. A piaci modellre való átállás kapcsán az agrárszektor jelentősége nem csökkent. Mongólia munkaerő-tartalékának csaknem fele benne van, bár 50-60 évvel ezelőtt ez az arány elérte a 80%-ot. A mezőgazdaság a teljes GDP több mint 40%-át adja. A mongolok a harmadik helyen állnak a világon az egy főre jutó állatállomány tekintetében Ausztrália és Új-Zéland mögött.

Majdnem a múlt század közepéig, amíg az ipar az önálló szférává válás és átalakulás folyamatában volt, az agrárgazdaság megmaradtaz egyetlen feldolgozóipar. Akkoriban a késztermékeket exportálták, ami lehetővé tette a nemzeti jövedelem közel 60%-ának megszerzését. Az idő múlásával ez a részarány csökkent, és ma körülbelül 35-40%, az exporttermékek több mint fele nyersanyag.

Az ország legfontosabb gazdasági mutatói a mezőgazdasági fejlődés mértékétől és ütemétől függenek. A könnyű- és élelmiszeripari termékek előállítási költségének fő részét a mezőgazdasági nyersanyagok költsége jelenti. Mongólia Mezőgazdasági Minisztériuma folyamatosan dolgozik olyan új koncepciók és módszerek kidolgozásán, amelyek lehetővé teszik a költségek minimalizálását és a késztermékek termelékenységének növelését.

A legeltetés a gazdasági tevékenység domináns típusa, amellyel a mongolok foglalkoznak. Egyes jelentések szerint egy főre 12 szarvasmarha jut. Egyes célokban az állatállomány feltételes pénzegység az anyagi természetű tranzakciókban. Az állattenyésztéssel ellentétben a mezőgazdaság másodlagos szerepet játszik a modern Mongóliában.

Befejezés

Az ipar fejlődése a munkásosztály kialakulásához vezetett a Szovjetunió proletariátusának mintájára. A Szovjetunió részvétele fontos szerepet játszott a szakmunkásképzés folyamatában. A mongolok egy része vállalkozásaiban, a kiküldött szovjet mesterek felügyelete mellett szerzett tapasztalatot és tudást. Speciális körökben, műszaki szekciókban, kiképzőközpontokban képezték ki őket. Mások közvetlenül tanultaka Szovjetunióban. Így Mongólia példája annak, hogy országa országa gazdasági felvirágoztatására törekszik az ipar fejlesztése, a termelési folyamatok racionalizálása és az erőforrások megtakarítása révén.