Shtil légvédelmi rendszer: műszaki leírás és összehasonlítás az analógokkal

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30

Modern hazai fegyverek légvédelmi rendszerek formájában "Shtil" egy többcsatornás hordozórakéta, amely hajókra orientált, függőleges kilövéssel van felszerelve. A rendszert úgy tervezték, hogy teljes körűen megvédje a hajót, valamint visszaverje az ellenséges légitámadást, beleértve a hatalmas rakétacsapásokat is. A fegyvert sokoldalú védelemre és megtorló támadásokra is használják az ellenség hatalmas rakétacsapásaira. A jövőben a komplexumnak fel kell váltania a "sün" és a "Hurrikán" típusok meglévő analógjait. A rendszert az Altair Research Institute tervezői fejlesztették ki, 2004-ben mutatták be az Euronaval kiállításon. Továbbfejlesztett földi analógokat is fejlesztenek, figyelembe vesszük azok jellemzőit és jellemzőit.

Általános leírás

A Shtil légvédelmi rendszer eredeti és eredeti kialakítású. A fő elem egy függőleges modul 3S-90E típusú indítóval. Szükség esetén több modul is felszerelhető a hajóra, amelyek mindegyike tizenkét konténerből áll rakétákkal. Méretek - 7, 15/1, 75/9, 5 méter, lehetővé teszik, hogy olyan hajókra szerelje fel, amelyek minimális belső térfogata 7,4 m. A komplexumok két sorban vannak elrendezve. Ez a megoldás lehetővé teszi nagy mennyiségű lőszer elhelyezését viszonylag kis helyen.

A "Shtil-1" légvédelmi rakétarendszer méretei lehetővé teszik az Uragan rakétarendszer cseréjét a hazai rombolókon. Ugyanakkor a fegyverek ereje és készlete csaknem megkétszereződött. A helytakarékosság és a lőszerterhelés növelése a további mechanizmusok, például a sugárindító és az azt rögzítő alkatrészek hiánya miatt érhető el.

Jellemzők

A Shtil-1 légvédelmi rendszernek van még egy megkülönböztető tulajdonsága az analóg "Hurricane"-hoz képest. A benne lévő rakéták szigorúan függőlegesen helyezkednek el, ennek köszönhetően a komplexum legfeljebb két másodperces szünettel indítja el a lövedékeket. A következő lövedéket azután lőtték ki, hogy az első rakéta több tíz méterrel elhagyta az indítópontot. A gerenda beépítésű rendszer előkészítése és beindítása sokkal tovább tart.

A "Shtil" légvédelmi rakétarendszer 9-M317-ME típusú irányított rakétát használ. Ez a Buk rendszer modernizált lőszere. Ez egy egyfokozatú szilárd hajtóanyagú rakéta, amelynek méretei a következők:

• Hossz - 5180 mm.
• A ház átmérője - 360 mm.
• Kiinduló súly - 580 kg.

A lövedék farka 82 centiméter fesztávú kormányokkal van felszerelve. A töredezett rész 62 kilogrammot nyom. A rakéta körülbelül 1500 méter/s sebességgel gyorsul. A fő különbség elődjéhez képest az indítási mód. E tekintetben számos építő jellegű kiegészítést alkalmaztak. A lövedék a kezelő parancsára kirepül mintegy tíz méter magasra a hajó fedélzete fölé, majd a lőszert gázkormányok hatására a cél felé állítják. Ezután bekapcsolódik a menetelő erőmű és az irányítórendszer.

Shtil-1 légvédelmi rendszer: műszaki leírás

A vizsgált komplexum rakétákkal és kiegészítő eszközökkel felszerelt kilövőállomásokat foglal magában. Saját érzékelőrendszert nem biztosít, de lehetőség van a hajó radarszakaszok segítségével történő navigálásra. Az elektronikus berendezés egy számítási egységből, egy vezérlőpanelből, több adóból és egy megvilágított célpontból áll. Egyszerre legfeljebb tizenkét célpont támadható meg. A komplexum bármilyen hadihajóra felszerelhető, nem igényel különösebb átalakítást vagy újratervezést.

A Shtil légvédelmi rendszert legalább 1500 tonna vízkiszorítású hajókra telepítik. Az installáció kialakítása lehetővé teszi, hogy a komplexum különböző projektek úszó létesítményeire épüljön. Ezenkívül az eszközök helyettesíthetik az elavult megfelelőket. Az ilyen funkciók ígéretes jövőt vetítenek előre a légvédelmi rendszerek számára.

Lehetőségek

A Shtil-1 légvédelmi rakétarendszer olyan rakétákkal van felszerelve, amelyek akár ötven kilométeres távolságból is képesek eltalálni a célokat. Ebben az esetben a tervezett cél maximális sebessége elérheti a másodpercenkénti 800 métert is. Ha összehasonlítjuk ezt a rendszert a Bukkal, akkor az alapvető hardverberendezések jelenléte és a javulás láthatóirányító- és vezérlőrendszerek az irányítórendszerhez, amelyben fontos szerepet játszik annak a tárgynak a megvilágítása, amelyre csapást terveznek.

A robbanófejnek több változatát fejlesztették ki, a célpont típusától és elhelyezkedésének hatótávolságától függően. Például a Shtil-M légvédelmi rendszer körülbelül 15 000 méteres magasságban képes eltalálni a repülőgépeket. A cirkáló rakéták esetében a mutató 2-3-szorosára csökken. Ezenkívül az alacsony magasságban lévő repülő célpontok kiküszöbölésének hatótávja felére csökken a maximális lehetséges paraméterhez képest.

Shtil-2 légvédelmi rendszer

Ennek a harckomplexumnak a műszaki leírása az alábbiakban található:

• A rakéta hossza/átmérője 18,3/1,9 méter.
• Hasznos teher - 1,87 cu. m.
• Kiinduló tömeg - 39,9 t.
• Lőszer típusa - R-29RM.
• Indítás típusa – földi vagy felszíni.

A Shtil-2 légvédelmi rendszer egy aerodinamikai burkolatból, egy raktérrekeszből, egy adapterből, egy navigációs és vezérlőegységből, valamint egy vázból áll. Az aerodinamikai burkolat zárt házból készül, amely nyílásokkal van felszerelve a rádióberendezések felszereléséhez.

A komplexum kilövőrendszere tartalmaz egy kilövő- és műszaki sémát a segéd- és főrakétakilövő eszközökkel. A vezérlőegység egy automatizált egységből áll, melynek memóriájába a repülési feladatról, a célpont távolságáról, egyéb telemetriai információkról, az indulási paraméterek méréséig információ kerül be.

Tesztek

Shtil-1 légvédelmi rendszer ésföldi megfelelője a teszttesztekben a következő eredményeket mutatta:

1. Egy készletből való indítás lehetősége – évente legalább 10 alkalommal.
2. Végezze el az űrhajók kilövését legalább 15 napos szünettel.
3. Garantált kommunikáció készenléti módban magas indítási készséggel.

A földről való repülés korlátozott helyen, körülbelül 60-77 fokban biztosítja a pályák kialakulását. Tengeralattjáróról indítva a szélességi tartomány 0 és 77 fok között változik. A rakéta dőlésszöge a kilövési pont koordinátáitól függ, miközben fenntartja a tengeralattjáró rendeltetésszerű használatának lehetőségét.

Polyment-Redut légvédelmi rakétarendszer

Az orosz flotta legújabb rendszerének fejlesztését az Almaz-Antey NPO végzi. Lőszerként 9-M96 és 9-M100 légvédelmi rakétákat használnak. A szóban forgó légvédelmi rendszer fejlesztése 2011 óta zajlik, azonban különböző körülmények miatt a szállítási ütemezés késett.

Ennek oka az volt, hogy nem volt elegendő számú mérnök és tervező, akik többsége részt vett a komplexum szárazföldi analógjainak fejlesztésében. Ebben a tekintetben a 22350 projekt fregattok építése is késett, amely új fegyverek felszerelését biztosította. Jelentős nehézségek adódtak a Polyment radarállomás fázisos antennatömb létrehozása során. A 9-M96 tengeri indítórakétával kombinálva a komplexum a Poliment-Redut légvédelmi rendszer teljes értékű változatát alkotja.

Tesztelés

2014 nyaraa Redut légvédelmi rendszer röplabda golyóját egy cirkálórakéta utánzattal találták el. A kilövést a "Savvy" korvett táblájáról hajtották végre. Ez volt az első sikeres teszt a B alti-tengeren. Ezután sikeresen eltalálták a feltételes ellenség flottáját utánzó célpontokat.

Ugyanezen év őszén a komplexumot tesztelték az állítólagos ellenség légi és felszíni célpontjainak megsemmisítésére. Minden célpontot eltüntettek. 2015-ben a Soobrazitelny korvett legénysége sikeresen teljesítette az ellenséges cirkálórakéták megsemmisítésének feladatát. Ugyanakkor nehéz radarkörülmények között hajtották végre a kilövést.

A Redut légvédelmi rendszer és a Shtil légvédelmi rendszer magas harci képességei nagyrészt az Almaz-Antey cég tervezőinek érdemei. A Honvédelmi Minisztérium parancsát minden nehézség ellenére teljesítették. 2015 júliusában a konszern vezetése hivatalosan bejelentette, hogy a szóban forgó légvédelmi rendszerek tesztelése sikeresen befejeződött.

Módosítások és teljesítményjellemzők

A Polyment-Redut sorozat a komplexek két változatát kínálja. Az elsőt Project 22350 (K96-2) fregattokhoz tervezték, míg a második verziót várhatóan Type 20380 korvettekre szerelik fel (Fourke-2 rendszerrel).

A taktikai és technikai terv paraméterei a következők:

• Egy aerodinamikus céltárgy megsemmisítésének hatótávja 1,5-60 km.
• Lövésmagasság - 0,01-30 km.
• Zóna a ballisztikus célpontok kiküszöbölésére - 1,5-30 km hatótávolság, 2-25 km magasság.
• Használt lőszer – légvédelmiirányított rakéta 9-M-96E2.

A töltés induló tömege körülbelül 420 kilogramm, az átlagos repülési sebesség 950 méter másodpercenként. A rakétairányítás típusa inerciális rádiókorrekciós rendszerrel. Használt harci fej - radar, aktív. Vereség – robbanásveszélyes szilánkos típus, 24 kg tömegű fő rész.

Érdekes tények

A B alti-tengeren 2015-ben két sikeres 9-M96E rakétát lőttek ki a Soobrazitelny korvettből. Ezt követően a Redut rendszert telepítették az Admiral Gorshkov fregattjára. Ez a hajó jelenleg az északi flottában van, és közös tesztekre készül, beleértve a repülési célok megsemmisítését. A hajó korszerűsítése a szentpétervári hajógyárban lehetővé tette a hajó további radarberendezéssel való felszerelését

A Max-2013 légibemutató keretében hivatalos tájékoztatót tartottak, amelyen az Antey-Almaz csoport vezérigazgatója elmondta, hogy 2012-ben megszakították az új légvédelmi rakétarendszer tesztelését. A fő ok a Soobrazitelny korvett tüze. Ugyanebben az évben, a hajó javítása után, újraindult a légvédelmi rendszer tesztelése. 2014-ben megkezdődött a Gorshkov Admiralra szerelt lőszerek tesztelése. Háromféle rakétát teszteltek: 9-M96D, 9-M100 és 9-M96D.

Zárásként

A Shtil-2 és Polyment-Redut légvédelmi rendszerek hasonló paraméterekkel rendelkeznek. Legfőbb előnyük elődeikkel szemben, hogy felszínről, illföldi létesítmények. Ezenkívül a tervezési jellemzők lehetővé teszik a kevesebb használható terület kihasználását, miközben növeli a lőszer mennyiségét. Valamennyi rakéta sikeresen teljesítette a tesztteszteket, annak ellenére, hogy a komplexek felszabadulását késleltette. A szóban forgó modern fegyvereket fregattokon és más hajókon, valamint szárazföldi bázisokon és tengeralattjárókon kívánják alkalmazni. Ez a funkcionalitás a komplexumok sokoldalúságához és széleskörű képességeihez kapcsolódik, beleértve az ellenséges repülőgépek és hajók elleni védelmet is.