Talajművelési módok: technológiai műveletek és feladatok

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30

A talajréteg megmunkálása a vetésforgó folyamatok fő stimulátora. A megfelelően kialakított művelési rendszer különösen javítja a talaj nedvességellátását és levegőztetését, valamint hozzájárul a hasznos mikroorganizmusok aktiválásához. A modern talajművelési módszerek a hagyományos talajművelés elemeit és az új technológiákat ötvözik, de ezek alkalmazásakor minden esetben figyelembe kell venni a külső mikroklimatikus viszonyokat és az adott növényzet követelményeit is.

Talajművelési feladatok

A mezőgazdasági vállalkozás vagy gazdálkodó saját telkén agrotechnikai eszközök segítségével megszervezi a talajban a termesztett növények fejlődése szempontjából kedvező feltételek megteremtésének folyamatát. A mechanikai feldolgozás előnyeiegészen tudományos indok. Kedvező hatások mind a termékeny rétegre, mind a növényekre, egyszerre több irányba hatnak - biológiai, fizikai és kémiai szinten. Alapvető fontosságú a hőmérséklet és páratartalom szabályozása, amely a talajtakaró szerkezeti változásaival valósul meg. A mezőgazdasági eszközök növényfejlődési folyamatra gyakorolt pozitív hatására példaként a különböző mélységű talajművelési módszereket említhetjük. Ennek a rendszernek az intenzív használata pozitív hatással van a ricinusbab hozamára. Ennek a növénynek a legmagasabb termőképességi mutatói a fajlagos számokat tekintve 1,25-1,28 t/ha. Természetesen nem az ilyen módszerek univerzális alkalmazásáról beszélünk, hiszen a mechanikai hatás minden esetben eltérő hatást fejt ki. Emiatt többszintű feldolgozórendszereket alakítanak ki, figyelembe véve a növények szezonális állapotát és a műtrágya kijuttatási programot.

Szakértői kutatások szerint a talajművelés százalékos hatása a kötelező termésnövelő kultúrák fejlődésére átlagosan 3 és 12% között változik. Ez a százalék a legkedvezőbb körülmények között a 26-60%-ot is elérheti az alkalmazott gépi talajművelési módoktól és műveletektől függően. A tudományos ismereteken alapuló talajápolási gyakorlatok használói által támasztott kihívások a következők:

• Tápközeg szabályozása kultúrnövények számára. Ez mind a műtrágya célzott talajba juttatásával, mind az aktivitás növelésével érhető elmikrobiológiai folyamatok.
• A vetett és szántóföldi rétegek átalakítása agrofizikai tulajdonságaik javítása érdekében.
• Mesterséges bedolgozás a talajtakaróba a növényi maradványok, fűgyep, műtrágyák, agronómiai anyagok és melioránsok mélységéig.
• A kártevők elpusztítása és populációjuk csökkentése a szántóföldi rétegekben az optimális ártalmassági küszöbig.
• A levegő, a víz és a hőviszonyok egyensúlyának biztosítása.
• A talajerózió kialakulásának és előfordulásának minimalizálása.
• Mikrodombormű kialakítása, amely lehetővé teszi a kiváló minőségű szántóföldi munka elvégzését a teljes ciklusban a vetéstől a betakarítás utáni tevékenységekig rövid időn belül.
• Kedvező feltételek megteremtése a szántóföldi réteg termőképességének és pozitív biokémiai aktivitásának növeléséhez.

Alapvető technológiai műveletek a talajművelésben

A talajszerkezetet kiváltó deformációk természete befolyásolja a termékeny réteg további fizikai-kémiai és biológiai folyamatait. Minden művelet bizonyos hatást fejt ki, aminek megvan a maga feladata az általános vetésforgó keretein belül. Az alapvető és legelterjedtebb talajművelési módszerek a következőkben foglalhatók össze:

• Zúzás. Az expozíció során a talajtömeg teljes tömege (kicsi vagy nagy) csomókra szétesik. A morzsalékos munkavégzés során tárcsás boronákat és ekéket használnak. Agronómiai szempontból a rögök értékesekfrakció 0,25-3 mm a talaj típusától függően.
• Lazítás. Ha a morzsolódás megváltoztatja a csomók méretét, akkor a lazítás befolyásolja a relatív helyzetük konfigurációját. Így nő a talaj nem kapilláris porozitása, vízáteresztő képessége és általában a teherbíró képessége. A száraz területeken a lazítás különösen fontos a levegőztetés és a vízgőz mély behatolásának fokozása érdekében. Ezt a műveletet rotációs kapákkal, gőzkultivátorokkal és lapos vágógépekkel hajtják végre.
• Kavarás. Általában egy eljárásban alkalmazzák, hasznos anyagok hozzáadásával a talajhoz, amelyeket a felszínen vagy egy bizonyos mélységben elosztanak. A fő feladat az, hogy egy adott webhelyen belül egységes szerkezetet biztosítsunk a hasznos összetevők tartalmának tekintetében.
• Igazítás. Szükséges a talajszerkezeten belüli nedvesség zárása, a párolgási kapacitás csökkentése, és ennek eredményeként a burkolat termelékenységének növelése. Ez a művelet hasonló a boronázással végzett mechanikus talajműveléshez. Ehhez boronákat, könnyű hengereket, szánokat stb. használnak.
• Póka. Ez a módszer arra szolgál, hogy a talajréteg felső része a kívánt szerkezetet adja. Az a tény, hogy a nem kellően sűrű talajbeépülés körülményei között a mineralizációs folyamatok lelassulnak a nyitott szerkezetben a nedvesség elpárolgása miatt. Ennek megfelelően az ilyen folyamatok kizárásához lágy tömítésre van szükség. A munkafelületet vízzel töltött hengerek préselik kb. 50 kN nyomással.

Demeltes és nem sajtolótáblás talajművelési módszerek

A penge végrehajtási mechanikája hasonló a burkoláshoz, de kibővített formában. Maga a becsomagolás ebben az esetben nem biztos, hogy teljes, de a művelet ezen részét szükségszerűen követi a lazítás, a keverés és a darabolás. Szükség esetén a tározó ideiglenes megnyitása műtrágyázáshoz - bedolgozás használható.

Érdemes megjegyezni a táblás talajművelés fajtáit:

• Rotor-tárcsa. Biztosítja a morzsolódást és a keverést, amíg egységes csík nem keletkezik a jövőbeni vetés számára.
• Kombinált technika. Kombinálja a fenti feldolgozási műveleteket, de lehetővé teszi azok mélyreható végrehajtását is.

Ami a nem sajtolólemezes módszert illeti, a lazítás csomagolás nélkül történik. Itt kell megjegyezni, hogy éppen a réteg forgalmának igénye merül fel olyan helyzetekben, amikor a felszíni kis formátumú hatás eszközei a talaj sűrű szerkezete előtt hatástalanok. Vannak azonban olyan esetek, amikor a dump módszer nem megengedett. Például az alacsony nedvességtényezővel rendelkező régiókban a talaj szerkezetének mélyben történő megnyílása a felső talaj kiszáradásához vezethet. A nem-moldboard módszer a fő talajművelésben 3-4 évente mélylazításból áll (30 cm-ig). Közben lazítást is alkalmaznak, de laza formában - 12 cm-es mélységig tárcsás kultivátorokkal.

Ugyanakkor a talaj felső rétegei keveretlenek maradnak, ami hozzájárul a szerves tápanyagok felhalmozódásáhozaz egynyári termés maradványainak köszönhetően. Másrészt a talajrétegek megőrzése nem penészes műveléssel is hozzájárul a gyommagvak és kórokozók felhalmozódásához a felső rétegben, ami a talaj növény-egészségügyi állapotának romlásához vezet.

Alapművelési gyakorlatok

A GOST 16265-89 szerint a talajműveléssel kapcsolatos technika a termőrétegre történő egyszeri hatás agrotechnikai eszközzel egy vagy több technológiai művelet elvégzése érdekében.

A szántás az alapművelés egyik alapvető módja. A megvalósítás módszerei és megközelítései a talaj állapotára vonatkozó aktuális követelményektől függően eltérőek. Leggyakrabban különféle formájú ekéket használnak ehhez. Például a sajtolólemezek spirális munkatestei lehetővé teszik az elfordulást, a hengeres felületű eke pedig hatékonyabban morzsolja apró rögökké a földet.

A lazítás hozzáadható a szántási folyamathoz. A függesztett kultivátor egyik kivitelében eke és lazító mancsok vannak beépítve, ami lehetővé teszi több pozitív feldolgozási hatás egyidejű elérését akár 15 cm-es mélységben is. A vakondtúrás ekék kifejezetten a vakondok eltávolítására szolgálnak. felesleges folyadék vízzel túltelített mezőkön. Utóbbi 30 cm alatti mélységben kb. 5 cm átmérőjű vízelvezető csatornákat képez. Nehéz agyagos talajokon az ilyen típusú vízelvezető hálózatok több évig is fennmaradhatnak szerkezeti változások nélkül.

Gyengén kiegyenlített felületeken, amelyek nagyszámú nem kívánt anyagot is tartalmaznaknövényi maradványokat, az őrlést alkalmazzák, mint a legalkalmasabb talajművelési módot. A maró és egyéb forgácsolószerszámok csatlakoztatásával kapcsolatos technikák elvileg merev talajszerkezet esetén is hatékonyak. Az ilyen állapotok nem feltétlenül természetes okokból alakulnak ki. A helytelenül használt éves szántás egy irányban sűrű talajt képezhet, amelynek geometriája a felületén van - dudorokkal, gyomfüggönyökkel és egyéb hibákkal. Intenzív marás 20 cm mélységig, majd morzsolódás és kiegyenlítés, homogén szántóréteg kialakítása csak segít a helyzet korrigálásában.

Sekély talajművelési gyakorlatok

A termékeny rétegre 8 cm-ig terjedő mechanikai hatást felületesnek nevezzük. Gyakran ebbe a csoportba tartoznak a sekély művelési műveletek is, amelyeknél a szerszám behatolási mélysége elérheti a 16 cm-t. A talajszerkezetre gyakorolt ilyen hatások feladatai a vetés kedvező feltételeinek megteremtésére korlátozódnak. Ez azt jelenti, hogy a dombormű alakja a kényelmes magelhelyezés optimális követelményeihez igazodik. Ezen túlmenően a mechanikus talajművelés felületi módszereit olyan esetekben is alkalmazzák, amikor ilyen vagy olyan okok miatt nem lehet mélyebben végrehajtani.

Miután a táblákat megtisztították a gabonától, megtörténik a hámozás. Erre a műveletre azért van szükség, hogy a kártevőket megfosztsák élőhelyüktől - a betakarítás utáni egykori növényzet maradványaiban. Aszályos körülmények között a hámozás lehetővé teszi számos probléma megoldásátfeladatok, beleértve a gyomok levágását, a felső talaj fellazítását, a talajtakaró aktiválását, a nedvesség elpárolgási folyamatok csökkentését.

A felületi rétegeken végzett műveletek széles skáláját végzik kultivátorok segítségével. Ez egy felfüggesztett berendezés, amely általában több talajművelési módot valósít meg egyszerre. Az alaptartomány leggyakrabban művelés keretein belül végzett módszerei közé tartozik a lazítás, morzsolás, hengerlés, keverés, vágás stb. A munkatestek konfigurációjától függően sorközi és folyamatos feldolgozás is elvégezhető 5-16 cm mélységben hajtják végre.

Erdőnövények talajművelésének jellemzői

Bár ebben az esetben a feldolgozási eljárásoknak meglehetősen nyilvánvaló korlátai vannak a különféle technikai eszközök alkalmazását illetően, a mechanikai eljárások teljes skálája, valamint a termékeny réteg befolyásolásának kémiai és termikus módszerei alkalmazhatók. A másik dolog az, hogy magát a technológiát bizonyos eszközök használatának mechanikájában igazítják.

Az erdei kultúrák talajművelési módjának megválasztását a növekedési hely adottságai, az erdőzóna jellemzői, valamint a művelt növényzet bioökológiai tulajdonságai határozzák meg. A feldolgozás leggyakoribb típusai a részleges és a folyamatos feldolgozás. Az első esetben sávok, barázdák és leszállóhelyek kialakításával járó művelési rendszerekről beszélünk. A cél a levegő- és vízviszonyok javítása, a kártevők elpusztítása és a fertőzött növényzet maradványainak felszámolása. Ami a folyamatosfeldolgozás, akkor olyan területeken alkalmazzák, amelyek nem voltak az erdőövezetben. Ebben az esetben a műveletek köre boronázással, hengerléssel és szántással bővül.

A vágási területek körülményei között végzett talajápolási munkák sajátos jellegűek a vetésforgó általános agrotechnikai folyamatának hátterében. Ez annak is köszönhető, hogy az erdei növények talajművelési módszerei általában a palánták, valamint a cserjék és fák ültetésének feltételeit hivatottak megteremteni. A másik dolog az, hogy létezik egy univerzális mikrobiológiai és kémiai paraméterkészlet, amelyet az ilyen feldolgozás során javítani kell.

A talajművelés minőségének értékelése

Maga a föld termékeny rétegének gépesítése nyilvánvalóan nem garantálja a talaj táplálkozási tulajdonságainak növekedését és a víz- és levegőjellemzők szükséges szabályozását. Ezért a nagyüzemek rendszeresen elemzik a feldolgozás minőségét, figyelembe véve annak agrotechnikai követelményeknek való megfelelését. Azzal kell kezdeni, hogy a tevékenységeket időben kell végrehajtani. Az ütemterv vagy a szezonalitás megszegése semmissé teheti a vetésforgó pozitív hatásait. Például az őszi talajművelés a korai szántás során hatékonyabban biztosítja a nedvesség megőrzését és a kártevőirtást, mint a későbbi időszakokban. A késleltetett szántóföldi munka a növények egyenetlenségéhez vezethet, nem beszélve a talaj kiszáradásának veszélyéről.

Az időzítésen kívül feldolgozási paraméterek, mint plirány és mélység. Az irányt szigorúan az előző tájolás mentén vagy azzal szögben választják meg. Mint fentebb említettük, az éves egyirányú szántás a felületi réteg kemény deformációjához vezethet, ami után marásra lesz szükség. A mélység tekintetében a munkaeszközök előfordulási szintjének ésszerűnek kell lennie. Ez az érték közvetlenül összefügg az alsó rétegek nedvességegyensúlyának szabályozási lehetőségével. Mindenesetre minden mélyművelési módnak biztosítania kell az egyenletességet és az eltérés minimális mértékét. Tehát legfeljebb 20 cm-es szántómélység esetén a megengedett legnagyobb lejtés eléri a 2 cm-t.

A minimális feldolgozás elvei

Még ha betartják is a földművelés általános szabályait, a termőrétegre gyakorolt hosszan tartó mechanikai hatások esetén fennáll annak kimerülésének veszélye. Emellett nő a talajerózió és annak fizikai degradációjának valószínűsége, amivel szemben a humuszfelvevő képesség is csökken. Ezek és a gépi talajművelés technikáinak és módszereinek egyéb negatív tényezői határozták meg a mezőgazdasági eszközök talajra gyakorolt minimalista hatásának elveinek megismertetése témakör aktualitását. A gyakorlatban ez a következő elvekben fejeződik ki:

• Csökkentse a mélyfeldolgozás alkalmazásának gyakoriságát felületes rétegbeállítások nélkül.
• Az optimális állapotú talajokat takarékosan művelik.
• Egy technológiai műveleten belül több munkafolyamatot hajtanak végre.
• A csatlakozással járó műveletek számának csökkentésekerekes és lánctalpas járművek. Ez az intézkedés csökkenti a talajra nehezedő nyomást.

Ez logikusan felveti a kérdést az optimalizált talajművelési módszerek alkalmazásának kockázatairól, például a terméscsökkenésről. Valójában a föld termékeny tulajdonságait tükröző mutatók némelyike csökken a mechanikai hatás intenzitásának ilyen vagy olyan formában történő csökkenése miatt. Másrészt azonban ezt a kárt teljes mértékben kompenzálja a tápanyagok és mikroorganizmusok szabályozásával összefüggő pozitív talajfolyamatok általános stimulálása. Különösen kedvező hatások figyelhetők meg az enzimanyagcsere biokémiai folyamataiban és a különböző szerves vegyületek átalakulásában.

Alternatív talajművelési módok

A minimalista művelés elveivel együtt alternatív földművelési rendszerek is kialakulóban vannak. A legfigyelemreméltóbbak közül a Strip-till mérsékelt feldolgozási technológia és a No-Till módszer. A Strip-till technika esetén szalagmélylazítást kell végezni, mely során bőségesen adagolunk betápláló elemeket. A műtrágya egyrészt tovább serkenti az elültetett növények növekedését, másrészt magában a talaj szerkezetében is támogatja a biokémiai folyamatokat. A csíkos művelési eljárásnak van egy alapvető különbsége, amely a sorközi sáv érintetlen talajjal való megőrzésében áll. Ez is egy technológiai megoldás, amely a föld természetes szerkezetének megőrzését célozza. Különösen a bal oldali rész támogatja a megőrzött hajszálerek munkáját a nedvesség és a tápanyagok keringésével.nyomelemek, amelyek jótékony ökoszisztémát alkotnak. A No-Till technológia esetében a mechanikai hatások teljes elutasításáról beszélünk. A talaj optimális állapotát a vetésforgó számára a talaj élőlényeinek biocenózisának folyamataiban az egyensúly fenntartása biztosítja. A gyakorlatban ezt a feladatot speciális műtrágyák, gyógynövények és mikroorganizmusok kijuttatásával érik el.

Következtetés

A mezőgazdasági mezőgazdasági szektor problémáinak sürgőssége hangsúlyozza az emberi élelmiszer-ellátás természetes biológiai és kémiai rendszerektől való függőségét. Úgy tűnik, hogy a talajtáplálást szolgáló technikai eszközök és szintetizált anyagok korábban ismeretlen fejlesztése garantálja a vetésforgó folyamatainak stabilitását. De még az innovatív talajművelési módszerek, módszerek és rendszerek sem szüntetik meg a negatív folyamatok kockázatát, amelyek évek múltán a termékeny rétegek kimerülésében nyilvánulnak meg. Az ilyen jellegű problémák abból fakadnak, hogy a talaj többszintű összetett ökoszisztéma, amely számos külső hatástényezővel összefügg. Ennek a biológiai infrastruktúrának az elrendezését megzavarva az ember azonnal megsért számos természetes folyamatot. Ennek fényében új talajművelési elvek jelennek meg, amelyek nagyrészt a szerkezetére gyakorolt mechanikai hatások csökkentésével kapcsolatosak.