Az adóelszámolás Az adóelszámolás célja. Adóelszámolás a szervezetben

2024 Szerző: Howard Calhoun | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 10:30

Az adóelszámolás az elsődleges dokumentációból származó információk összegzésének tevékenysége. Az adatok csoportosítása az Adótörvénykönyvben fogl altak szerint történik. A kifizetők önállóan dolgoznak ki egy rendszert, amellyel az adónyilvántartást vezetik. A tevékenység fő célja a kötelező költségvetési előirányzatok alapjának meghatározása.

Felhasználói csoportok

Az adóelszámolás célját az érdekelt felek határozzák meg. Az információhasználókat 2 kategóriába sorolják: külső és belső. Az utolsó az adminisztráció. A belső felhasználók számára az adóelszámolás a nem termelési költségekkel kapcsolatos információforrás. Ezeket a költségeket az adótörvény rendelkezéseinek megfelelően az alap kiszámításakor nem veszik figyelembe. ezek között szerepel különösen a munkavállalóknak, vezető tisztségviselőknek a szerződésben megállapított díjazás kivételével különféle díjazási formák költségei, valamint az anyagi segítség összege. A kiadások csökkentésével az adóköteles bevétel optimalizálható az adóelszámolásban. A külső felhasználók elsősorbanellenőrző struktúrákat és tanácsadókat az Adótörvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban. Az adóhatóság értékeli az alapképzés helyességét, a számítások lefolytatását, ellenőrzi az imputált befizetések költségvetésbe történő beérkezését. A tanácsadók ajánlásokat adnak a levonások minimalizálására, meghatározzák a vállalat pénzügyi politikájának irányát.

Funkciók

A felhasználók érdekeit figyelembe véve több feladatot is meg kell jegyezni, melyek végrehajtását adóelszámolás biztosítja. Ez:

1. Megbízható és teljes körű információ kialakítása a kifizető bevételeinek és kiadásainak összegéről, amely alapján meghatározzák a beszámolási időszakban a kötelező levonások alapját.
2. Információk biztosítása külső és belső felhasználók számára a számítások helyességének, időszerűségének és az összegek költségvetésbe történő befizetésének ellenőrzéséhez.
3. A fizetések optimalizálását és a kockázatok minimalizálását lehetővé tevő információk megszerzése a vállalkozás adminisztrációja által.

Speciális adatok általánosítása

A fenti feladatok végrehajtásának eszközeként az elsődleges dokumentációból származó információk csoportosítását alkalmazzuk. A számvitel és az adószámvitel szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Eközben ezek a rendszerek különböző feladatokat valósítanak meg. Különösen az adóelszámolás egy szervezetben csak az információk általánosítását foglalja magában. Az adatgyűjtés elsődleges dokumentumokkal történik. A szervezet adóelszámolásának tükröznie kell:

1. A bevételek és kiadások összegének kialakításának sorrendje.
2. A költségek arányának meghatározására vonatkozó szabályok, amelyeka tárgyidőszak adózásánál figyelembe veszik.
3. A fennmaradó költségek értéke, amelyek átvihetők a következő időszakra.
4. A képzett tartalékok összegének kialakításának szabályai.
5. A költségvetéssel elszámolt tartozás összege.

Az adószámviteli információk nem jelennek meg a könyvelési számlákon. Ezt a rendelkezést az adótörvénykönyv 314. cikke rögzíti. Az adószámviteli adatok megerősítése:

1. Elsődleges dokumentáció. Tartalmazza többek között a könyvelői bizonyítványt.
2. Analitikai regiszterek.
3. Az adóalap kiszámítása.

Objects

Az adóelszámolás a vállalkozás bevételeivel és kiadásaival kapcsolatos információk általánosítása és összehasonlítása a veszteség és a nyereség meghatározásához. Ez utóbbi az adótörvény 247. cikkével összhangban a befolyt pénzeszközök összege, csökkentve a költségek összegével. Az adóelszámolás költségeit a tárgyidőszakban figyelembe vettekre és a következő időszakra átvittekre osztják. Az egyik kiemelt feladat a kötelező befizetések összegének és a nyereségből levont tartozás összegének meghatározása egy adott időpontban. Az elszámolás tárgya a szervezet nem termelő és termelő tevékenysége, melynek végrehajtása során adófizetési kötelezettség keletkezik.

Elvek

A nyilvántartás vezetése a következő alapelveken alapul:

1. Pénzmérés.
2. Ingatlanelszigeteltség.
3. Üzleti folytonosság.
4. A gazdasági élet tényeinek időbeli bizonyossága.
5. Az adótörvény szabályainak és normáinak alkalmazási sorrendje.
6. A költségek és bevételek egyenlő elismerése.

Pénzmérés

Az Adótörvénykönyv 249. cikke értelmében az értékesítésből származó bevételt az eladott termékekért vagy tulajdonjogokért fizetett összes bevétel határozza meg, amely természetes vagy pénzbeli formában van kifejezve. Az Art. 252. §-a alapján az indokolt költségek azok, amelyek gazdaságilag indokoltak. Ezen túlmenően értékelésüket pénzben kell bemutatni. A jövedelmet, amelynek értéke devizában számítják ki, a bevétellel együtt veszik figyelembe, amelynek összege rubelben jelenik meg. Ebben az esetben az elsők a jegybanki árfolyamon kerülnek újraszámításra.

Az ingatlan elkülönítése

A vállalkozás tulajdonában lévő tárgyi eszközöket a más személyek tulajdonában lévő, de ebben a szervezetben található tárgyaktól elkülönítve kell elszámolni. Az adótörvénykönyvben ezt az elvet az értékcsökkenthető vagyonnal kapcsolatban deklarálják. Felismerik az anyagi értékeket, a szellemi munka termékeit és a vállalkozás tulajdonában lévő egyéb tárgyakat.

Üzleti folytonosság

Az adóelszámolást a vállalkozás teljes élettartama alatt vezetni kell, a bejegyzéstől a felszámolásig/átszervezésig. Ezt az elvet alkalmazzák az ingatlanok értékcsökkenésének számítási eljárásának kialakításakor. felhalmozásia megfelelő összegeket kizárólag a vállalkozás működési ideje alatt hajtják végre, és a tevékenység végén megszűnnek.

A tények időbeli bizonyossága

Az Art. 271. §-a szerint a bevételeket csak abban a beszámolási időszakban kell elszámolni, amelyben keletkeztek. Ugyanakkor a pénzeszközök, tulajdonjogok, anyagi értékek tényleges átvétele nem számít. Az adótörvénykönyv 272. cikke szerint az adózási célból elfogadott kiadásokat abban az időszakban kell elszámolni, amelyre vonatkoznak. Ugyanakkor a pénzeszközök tényleges befizetésének vagy más formában történő fizetésnek az időpontja nem számít.

Egyéb alapelvek

Az Adótörvénykönyv 313. §-a tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely szerint a kifizető köteles az adójogszabályokat és normákat időszakonként következetesen alkalmazni. Ez az elv minden olyan objektumra vonatkozik, amelyekre vonatkozó információk összegzése képezi az adóalapot. A 271. és 272. cikk meghatározza a költségek és bevételek egyenlő elismerésének szükségességét. Ez az elv azt feltételezi, hogy a kiadásokat ugyanabban az időszakban kell elszámolni, mint a bevételt, amelyre készültek.

Számvitel és adószámvitel

A gazdálkodó szervezetnek az adóalap meghatározásához szükséges információgyűjtési és -összesítő rendszer kialakításakor számos követelményt kell figyelembe vennie. Az adóelszámolást úgy kell megszervezni, hogy az elsődleges dokumentációból származó információk lehetőséget nyújtsanak:

1. Folyamatosan tükrözze a gazdasági élet tényeit időrendi sorrendben.
2. Rendezvények szervezése.
3. A nyereségből történő levonásokról szóló nyilatkozat mutatóinak kialakítása.

Eltérően a számviteltől, amelyet szigorúan a PBU és a számlatükör szerint végeznek, az adóelszámolásra nem vonatkoznak szigorú előírások. E tekintetben az adóalap meghatározásához szükséges információk általánosítását az alany az általa önállóan kidolgozott rendszer szerint végzi. Ugyanakkor az adóhatóság nem állapíthat meg mindenki számára kötelező, a vállalkozás által használt dokumentációs formákat.

Jelentéstételi módszerek

Egy cég létrehozhat önálló számviteli rendszert, amely nem kapcsolódik a számvitelhez. Ebben az esetben minden művelet megjelenik a regiszterben. A második módszer az adóelszámolás szervezése számviteli információk felhasználásával. Ez a lehetőség kevésbé munkaigényes, és ennek megfelelően célszerűbb. Ez a módszer összhangban van az adótörvény 313. cikkének rendelkezéseivel. Ez a szabály megállapítja, hogy az alap kiszámítását minden beszámolási időszak végén az adószámviteli adatokkal összhangban kell elvégezni, ha a Ch. 25. §-a rendelkezik a tárgyakra és műveletekre vonatkozó információk adóalapot képező csoportosításának és összegzésének eljárásáról, amely eltér a számviteli szabályok által meghatározott rendszertől. Ha a rendelkezések egybeesnek, akkor a kötelező költségvetési hozzájárulások összegének kiszámítása az elsődleges dokumentációban található információk alapján történhet. Ebben az esetben mindenekelőtt meg kell határozni azokat a tárgyakat, amelyekre azonos és eltérő adó- és számviteli szabályok vonatkoznak. Ezután ki kell dolgozni egy eljárást az elsődleges dokumentációból származó információk adóalap kialakításához. Ezen kívül létre kell hozni olyan regiszterformákat, amelyek kiemelik az adózási szempontból figyelembe vett objektumokat.